A jogszabály
mai napon hatályos állapota
- figyelemmel az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó,
nem konjunktúraérzékeny és értékálló bevétel biztosítására,
- figyelemmel az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges
adórendszer működtetésének követelményeire,
- figyelemmel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióban tagállamként való
részvételére, különös tekintettel az ebből fakadó, az általános forgalmi adózás
területén jelentkező jogharmonizációs kötelezettségekre, valamint
- tekintetbe véve az általános forgalmi adózás 1988-as bevezetése óta
szerzett tapasztalatokat is,
az általános forgalmi
adózás szabályairól a következő törvényt alkotja:
1. § Az e törvény alapján megfizetett általános forgalmi adó (a továbbiakban: adó)
az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevétele.
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében
teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes,
belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
a) az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a
továbbiakban: Eva.) hatálya alá tartozó személyekre, szervezetekre, valamint
b) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek különös szabályairól szóló törvény
(a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott
dohánygyártmányokra
abban az esetben kell
alkalmazni, ha arról az a) pontban említett esetben az Eva., a b) pontban
említett esetben pedig a Jöt. kifejezetten rendelkezik.
4. § (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.
(2) Közösség és tagállamai, valamint azok területe alatt az 1. számú
mellékletben meghatározottak értendők.
(3) Harmadik állam és annak területe alatt az értendő, amely nem tartozik a
(2) bekezdés hatálya alá.
5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve
alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára
és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére
személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és
cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a
magyar jog alapján kell elbírálni.
(2) Abban az esetben, ha a gazdasági tevékenység közvetlenül közös
tulajdonban és közös használatban levő ingóra vagy ingatlanra, mint ellenérték
fejében hasznosítandó dologra irányul, adóalany a tulajdonostársak közössége.
Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak
közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában
képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő
tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs.
6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg
tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték
elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában
történik.
(2) Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre,
forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység,
valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi
szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
(3) Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a
vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának
eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot
ellenérték fejében hasznosítja.
(4) Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az is, ha
a) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró, az 5. § (1) bekezdése értelmében
jogképes személy vagy szervezet (a továbbiakban együtt: személy, szervezet)
belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési
eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a
küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző
vagy - bármelyikük javára - más végzi;
b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített
ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel
értékesít, feltéve, hogy
ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító
hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el
2 év [ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt
álló, illetőleg beépített új ingatlan];
c) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat
jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.
(5) Nem minősül az (1) bekezdésben említett független formában végzett
gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony
jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében
végeznek, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett
alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának,
valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.
7. § (1) Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyar
Köztársaság Alkotmánya által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján
megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy,
szervezet által ellátott, és a létesítő okiratában is megjelölt közhatalmi
tevékenysége.
(2) Közhatalmi tevékenység különösen a jogszabályalkotási, az
igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és
igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési
és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az
államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való
döntési tevékenység, feltéve, hogy az annak gyakorlása során okozott kárért
való felelősségre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (a
továbbiakban: Ptk.) az államigazgatási jogkörben okozott kárért való
felelősségre vonatkozó rendelkezései [349. §] alkalmazandók, vagy károkozás
esetében lennének alkalmazandók.
(3) A (2) bekezdéstől függetlenül a tulajdon kisajátítása, valamint a 2.
számú mellékletben felsorolt tevékenységek nem minősülhetnek közhatalmi
tevékenységnek.
a) akiknek (amelyeknek) gazdasági célú letelepedési helyük belföldön van,
gazdasági célú letelepedési hely hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos
tartózkodási helyük van belföldön, és
b) akik (amelyek) együttesen kapcsolt vállalkozások,
csoportos adóalanyiságot
hozhatnak létre.
(2) A csoportos adóalanyiság értelmében:
a) az (1) bekezdésben meghatározott adóalanyok (e § alkalmazásában a
továbbiakban: tag vagy tagok) belső, egymás közötti kapcsolataiban a
tevékenység gazdasági tevékenységként megszűnik, és tagok önálló adóalanyisága
- a (6) bekezdésben említett kivétellel - szintén megszűnik, valamint
b) a tagok külső, harmadik féllel szembeni kapcsolataiban a gazdasági
tevékenység folytatása olyan adóalanyiságot eredményez, amelyben az ehhez
fűződő jogok és kötelezettségek a csoportos adóalanyiságban részt vevő
valamennyi tagnak együttesen tudhatók be.
(3) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével jön létre,
valamennyi leendő tag erre irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos
kérelmére. Nem kérelmezheti a csoportos adóalanyiságot az az adóalany, aki
(amely) valamely más csoportos adóalanyiságban már tagként részt vesz, vagy
valamely más csoportos adóalanyiság létrehozatalára irányuló kérelmét már
benyújtotta és annak elbírálása jogerősen még nem zárult le. Abban az esetben,
ha van olyan adóalany, akire (amelyre) teljesülnek az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek, de nem kíván a csoportos adóalanyiságban tagként
részt venni (e § alkalmazásában a továbbiakban: kívül maradó adóalany), a
kérelemnek tartalmaznia kell még a kívül maradó adóalany hozzájáruló
nyilatkozatát a csoportos adóalanyiság létrehozatalára. A kérelemnek, illetőleg
kívül maradó adóalany esetében a hozzájáruló nyilatkozatnak tartalmaznia kell
továbbá:
a) a tagok által kijelölt képviselőt és a képviselő feltétlen beleegyező
nyilatkozatát a képviselet vállalására; továbbá
ba) a tag nevét, címét és adószámát;
bb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
bc) a nyilvántartási rendszer bemutatását, amely alkalmas a (2) bekezdésben
említett belső és külső kapcsolatok egyértelmű, megbízható és maradéktalan
elkülönítésére;
bd) kötelezettségvállalást a (6) bekezdés teljesítésére;
c) kívül maradó adóalany esetében:
ca) az adóalany nevét, címét és adószámát;
cb) az (1) bekezdésben említett jogállás fennállásának igazolását;
cc) kötelezettségvállalást a (7) bekezdés teljesítésére.
(4) A csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag a csoportos
adóalanyiság időszakában együttesen minősül egy adóalanynak. Az adóalanyisághoz
fűződő jogok és kötelezettségek gyakorlásával összefüggő bírósági és más
hatósági eljárásjogi cselekmények alanya a csoportos adóalanyiságban részt vevő
tagok által kijelölt képviselő.
(5) Az a tag, aki (amely) a csoportos adóalanyiságot megelőzően belföldön
nyilvántartásba vett adóalanyként működött, a (3) bekezdésben említett állami
adóhatósági engedély jogerőre emelkedésének napját megelőző nappal, mint
fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének,
mintha jogutódlással szűnne meg.
(6) A csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag - mind a csoportos
adóalanyiság időszakában, mind azt követően - egyetemlegesen felelős a
csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi többi taggal együtt a csoportos
adóalanyiságban részt vevő tagnak
a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9)
bekezdésben meghatározott kötelezettsége teljesítéséért, és
b) a csoportos adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező
kötelezettsége teljesítéséért.
(7) A kívül maradó adóalany - mind a csoportos adóalanyiság időszakában,
mind azt követően - egyetemlegesen felelős a csoportos adóalanyiságban részt
vevő valamennyi taggal együtt a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagnak
a) a csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően keletkezett, az (5) és (9)
bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítéséért;
b) a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a csoportos
adóalanyiság időszakában, e törvény alapján keletkező kötelezettség
teljesítéséért.
(8) A kívül maradó adóalany, illetőleg a csoportos adóalanyiság időszakában
létrejövő olyan adóalany, akire (amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott
feltételek teljesülnek (e § alkalmazásában a továbbiakban: csatlakozó új
adóalany) dönthet úgy is, hogy tagként csatlakozni szándékozik a csoportos
adóalanyisághoz. A csoportos adóalanyisághoz történő csatlakozás az állami
adóhatóság engedélyével jön létre, a kívül maradó, illetőleg a csatlakozó új
adóalany erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek tartalmaznia
kell még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tagnak a közös,
kifejezett és egybehangzó beleegyező nyilatkozatát a kívül maradó, illetőleg a
csatlakozó új adóalany csatlakozásáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá:
a) a kívül maradó adóalany esetében a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában,
b) a csatlakozó új adóalany esetében pedig a (3) bekezdés b) pontjában
meghatározott feltételek
teljesítését.
(9) Az a kívül maradó, illetőleg az a csatlakozó új adóalany, aki (amely)
tagként csatlakozik a csoportos adóalanyisághoz, a (8) bekezdésben említett
állami adóhatósági engedély jogerőre emelkedésének napját megelőző nappal, mint
fordulónappal köteles úgy eleget tenni az e törvény szerinti kötelezettségének,
mintha jogutódlással szűnne meg.
(10) A csoportos adóalanyiságban részt vevő tag dönthet úgy is, hogy a
csoportos adóalanyiságból kiválni szándékozik. A csoportos adóalanyiságból
történő kiválás az állami adóhatóság engedélyével jön létre, a kiválni
szándékozó tag erre irányuló kifejezett írásos kérelmére. A kérelemnek
tartalmaznia kell még a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi többi
tagnak a közös, kifejezett és egybehangzó beleegyező nyilatkozatát a tag
kiválásáról. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá a kiválni szándékozó tag
kötelezettségvállalását arra, hogy a kiválás jogerőre emelkedésének napjától
kívül maradó adóalanyként teljesíti a (3) bekezdés cc) alpontjában
meghatározott feltételt.
(11) A csoportos adóalanyiság az állami adóhatósági engedély
visszavonásával szűnik meg. Az engedélyt az állami adóhatóság visszavonja, ha
a) azt a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tag - ide nem értve a
(10) bekezdésben meghatározott kiválási kérelmet - kéri;
b) a képviselő a képviseletet a továbbiakban nem vállalja, és új képviselő
haladéktalan kijelölése és bejelentése a (3) bekezdés a) pontja szerint
nem történik meg;
c) a csoportos adóalanyiságban részt vevő bármely tagra az (1) bekezdésben
meghatározott feltételek nem teljesülnek;
d) a (3) bekezdés bc) és bd) alpontjában meghatározott
feltételek bármelyike a csoportos adóalanyiság időszakában nem teljesül;
e) a (3) bekezdés cc) alpontjában meghatározott feltétel a csoportos
adóalanyiság időszakában nem teljesül;
f) a csoportos adóalanyiság időszakában olyan adóalany jön létre, akire
(amelyre) az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, és a
csoportos adóalanyisághoz
fa) nem csatlakozik, de kívül maradó adóalanyként nem teljesíti a (3) bekezdés c)
pontjában meghatározott kötelezettségeket; vagy
fb) csatlakozni kíván csatlakozó új tagként, de azt az állami adóhatóság a (8)
bekezdés értelmében nem engedélyezi;
g) a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag jogutód nélkül
megszűnik.
(12) A (11) bekezdésben említett állami adóhatósági engedély
visszavonásának jogerőre emelkedésének napjával, mint fordulónappal a csoportos
adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag együttesen köteles úgy eleget tenni
az e törvény szerinti kötelezettségének, mintha jogutódlással szűnne meg,
kivéve azt az esetet, ha a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag
jogutód nélkül szűnik meg.
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt
tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba
vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
(2) Az (1) bekezdésben említett birtokba vehető dolog:
a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is,
valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban
megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti;
b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a
pénzhelyettesítő eszközt, valamint - az a) pontban említett kivétellel -
az értékpapírt.
10. § Termék értékesítésének minősül továbbá:
a) a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott
időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik,
hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával,
illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi;
b) a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való
rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban
álló harmadik fél között - a 9. § (1) bekezdése értelmében - termék
értékesítése teljesül;
c) az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési
jog átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló
terméket lejárt követelésének érvényesítésére - a 9. § (1) bekezdése értelmében
- értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg;
d) építési szerződés alapján ingatlan (ingatlanrész) átadása a megrendelőnek,
még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a
megrendelő bocsátotta rendelkezésre.
11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja]
az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját
vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában,
vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt
más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak
alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben
adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
a) az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek
eredményeként tárgyi eszközt állít elő;
ba) vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított,
megmunkált, illetőleg
bb) vállalkozásához vásárolt vagy importált
termék felhasználása
gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen
állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné
meg;
c) tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem
jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b)
pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy
részben adólevonási jog illette meg;
d) az adóalany megszűnése, ha az adóalany a megszűnés időpontjában olyan
terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez vagy b) pont szerinti
felhasználásához kapcsolódóan egészben vagy részben adólevonási jog illette
meg.
(3) Nem minősül ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, ha az
adóalany - vállalkozásának céljára tekintettel - más tulajdonába ingyenesen
enged át árumintát és kis értékű terméket.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített
termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott
termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a
Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan
módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy -
javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás
vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a
fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban
említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban
említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történő
értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;
d) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli vagy a villamos energia
értékesítésére a 34. vagy 35. §-ban említett feltételek teljesülnek;
e) a termék értékesítése a 89., 98-104. és 107-109. §-ok szerint történik;
f) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany - mint
a szolgáltatás igénybevevője - termékén munkát végeznek, majd annak befejezését
követően a terméket - az (1) bekezdésben említett adóalany nevére szóló
rendeltetéssel - belföldre továbbítják;
g) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor
vagy a fuvarozás befejezésekor van, az (1) bekezdésben említett adóalany a
terméket szolgáltatás nyújtása érdekében ideiglenesen használja;
h) az (1) bekezdésben említett adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó
ideiglenes használat céljából a Közösség más tagállamába továbbítja, ahol ha
ugyanezt a terméket importálták volna, az importált termék ideiglenes behozatal
jogcímén teljes adó- és vámmentességben részesülne;
i) az (1) bekezdésben említett adóalany a terméket a Közösség más tagállamában
fenntartott vevői készlete céljára továbbítja.
(3) Ha a (2) bekezdésben felsorolt esetekben az ott meghatározott
feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem teljesülésekor az (1)
bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan
ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.
(2) Az (1) bekezdésben említett ügylet magában foglalja az alábbiakat is:
a) vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését;
b) kötelezettségvállalást valamely tevékenység egészbeni vagy részbeni
abbahagyására, vagy annak végzésétől való tartózkodásra, illetőleg valamely
helyzet tűrésére.
(3) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának az ellenérték megtérítése, ha az
pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő
eszközzel történik.
(4) Nem minősül szolgáltatás nyújtásának az sem, ha a termék értékesítője,
szolgáltatás nyújtója a teljesítésével keletkezett, pénzbeni követeléseként
fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi, feltéve, hogy a harmadik fél
a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek.
14. § (1) Ellenérték fejében teljesített
szolgáltatásnyújtás [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket
vállalkozásából időlegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai
magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok
elérésére ingyenesen használja, illetőleg azt másnak ingyenesen használatba
adja, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez
kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
(2) Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az
adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy
általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt
szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan az
adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
15. § Ha az adóalany valamely szolgáltatás
nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki
(amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
16. § A termék értékesítésére, szolgáltatás
nyújtására nincs befolyással, ha az szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés,
bírósági és más hatósági határozat (végzés) alapján, illetőleg árverés útján
történik.
17. § (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez,
szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, vagyoni
értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban együtt:
apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2)
bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(2) Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához
fűződő joghatás, ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a
18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(3) A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnés a következő
eseteket foglalja magában:
a) gazdasági társaságnak a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti
átalakulását (ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást
is);
b) szövetkezetnek a szövetkezetekről szóló törvény (a továbbiakban: Szöv. tv.)
szerinti átalakulását;
c) szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása vagy jogutód nélküli
megszűnése esetében a közösségi alap Szöv. tv. szerinti átadását más
szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség részére;
d) egyéni cégnek az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerinti átalakulását;
e) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági termelő halálát, vagy cselekvőképességének
elvesztését, feltéve, hogy az egyéni vállalkozói, őstermelői tevékenységet
ea) elhalálozás esetében az özvegy vagy örökös folytatja; illetőleg
eb) cselekvőképesség elvesztése esetében az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági
őstermelő nevében és javára a törvényes képviselője folytatja;
f) a 8. § (5), (9) és (12) bekezdéseiben említett eseteket.
18. § (1) Az apport [17. § (1) bekezdése],
illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján szerzett vagyon (vagyonrész)
és vagyoni értékű jog (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: vagyon)
tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg
megfelelnie:
a) a szerzéskor belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen;
b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett
vagyonhoz fűződő, az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek - a (2)
bekezdésben említett eltéréssel - a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik
és terhelik;
c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott
jogállása, amely természeténél fogva össszeegyeztethetetlen lenne a b) pontban
említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne
alkalmas.
(2) Az apportálót, illetőleg jogutódlással történő megszűnés azon esetében,
amelyben a jogelőd nem szűnik meg, a jogelődöt az elévülési időn belül a
szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli azon, e törvényben
szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában
említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem
teljesül, az apportra, illetőleg a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem
teljesülésekor a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő
joghatás haladéktalanul beáll.
Termék Közösségen belüli beszerzése
19. § A 2. § b) pontja a következő
eseteket foglalja magában:
a) terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése,
feltéve, hogy az értékesítő olyan adóalanyként jár el, aki (amely) a Közösség
azon tagállamában, ahol adóalanyként nyilvántartásba vették, nem részesül e
tagállam azon joga szerinti adómentességben, amely tartalmában a közös
hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a
továbbiakban: Héa-irányelv) 282-292. cikkeinek felel meg, és akinek (amelynek)
ez a termékértékesítése nem tartozik a 29. és 32. § alkalmazása alá;
b) új közlekedési eszköz beszerzése;
c) jövedéki terméknek adóalany vagy nem adóalany jogi személy általi beszerzése,
feltéve, hogy a beszerzés után jövedékiadó-fizetési kötelezettség keletkezik
[a)-c) pontok a
továbbiakban együtt: termék Közösségen belüli beszerzése].
20. § (1) A 19. § a) pontjától eltérően
nem kell adót fizetni:
a) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében, amely ha belföldön
teljesített termékértékesítés lenne, a 103., 104. és 107. §-ok szerint mentes
lenne az adó alól;
b) használt ingóság [213. § (1) bekezdésének a) pontja], műalkotás
[213. § (1) bekezdésének b) pontja], gyűjteménydarab [213. § (1)
bekezdésének c) pontja] vagy régiség [213. § (1) bekezdésének d) pontja]
Közösségen belüli beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő
viszonteladóként [213. § (1) bekezdésének e) pontja] jár el, aki (amely)
egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a
küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e
tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a
Héa-irányelv 312-325. cikkeinek;
c) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség Közösségen belüli
beszerzése esetében, feltéve, hogy az értékesítő nyilvános árverés
szervezőjeként [213. § (1) bekezdésének f) pontja] jár el, aki (amely)
egyúttal igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a
küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e
tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a
Héa-irányelv 333-341. cikkeinek;
d) olyan termék Közösségen belüli beszerzése esetében - ide nem értve az a)-c)
pontokban említett eseteket, valamint a 19. § b) és c) pontjában
említett termékek Közösségen belüli beszerzését -, amelynek beszerzője
da) ilyen minőségében mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyként [197. §
(1) bekezdése] jár el; vagy
db) olyan adóalany, aki (amely) kizárólag olyan termékértékesítést és
szolgáltatásnyújtást teljesít, amelyhez kapcsolódóan adólevonási jog nem illeti
meg, ideértve azt is, aki (amely) alanyi adómentességben részesül; vagy
dc) nem adóalany jogi személy.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja abban az esetben alkalmazható, ha
a) az adott naptári évben a d) pontban említett termékek Közösségen
belüli beszerzése ellenértékének - adó nélkül számított és éves szinten
göngyölített - összege nem haladja meg a 10 000 eurónak megfelelő pénzösszeget,
és
b) az a) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző
naptári évre is teljesült, feltéve, hogy ilyen beszerzések ténylegesen
történtek.
(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felső értékhatárba a
Közösség azon tagállamaiban megtérített vagy megtérítendő ellenérték számít,
amelyekben a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor
volt.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazhatósága megszűnik, és nem
alkalmazható az olyan termék Közösségen belüli beszerzésére sem, amelynek - adó
nélkül számított - ellenértékével a beszerző először meghaladja a (2) bekezdés a)
pontjában említett felső értékhatárt.
(5) Az (1) bekezdés d) pontjában említett beszerző az állami
adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1)
bekezdést, hanem a 19. § a) pontját - az ott meghatározottak szerint -
alkalmazza.
(6) Az a beszerző, aki (amely) élt az (5) bekezdésben említett választási
jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet
el.
21. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése a
termék felett a tulajdonosként való rendelkezés olyan megszerzése, függetlenül
attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, amelyben a termék a
küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más
tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor volt.
(2) Abban az esetben, ha a terméknek adófizetésre kötelezett, nem adóalany
jogi személy általi beszerzése úgy történik, hogy ez a személy a terméket a
Közösség területén kívül adja fel küldeményként vagy fuvarozza el, és a termék
küldeménykénti megérkezése vagy a fuvarozás befejezése a Közösség más
tagállamában van, mint ahol a termék importjának teljesítési helye, ez utóbbi
tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor
vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerint a termék importjának
teljesítési helye belföld, az importáló jogosult az általa ilyen jogcímen
megfizetett adó visszatéríttetésére, amennyiben igazolja, hogy a Közösség azon
tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás
befejezésekor volt, megfizette az adót a termék Közösségen belüli beszerzése
után e tagállam joga szerint.
22. § (1) Termék Közösségen belüli ellenérték
fejében teljesített beszerzése [2. § b) pontja] az is, ha az adóalany a
vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett
terméket továbbít belföldre vállalkozásának szükségleteire, amelyet a Közösség
más tagállamában termel ki, állít elő, munkál meg, vásárol, illetőleg szerez be
- a 19. § értelmében - ott, vagy importál oda, és a terméket ebből a
tagállamból maga vagy - javára - más adja fel küldeményként vagy fuvarozza el.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha a továbbításra
fordított esetben, mint 12. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre a 12.
§ (2) bekezdése lenne alkalmazandó az ott meghatározott feltételek szerint.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti esetben az adóalany a terméket belföldön
fenntartott vevői készlete céljára továbbítja, a (2) bekezdést azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy az (1) bekezdéshez fűződő joghatás akkor nem
áll be, ha
a) a termék továbbítóját ezzel összefüggésben belföldön adóalanyként nem
vették nyilvántartásba, valamint
b) a vevői készletből terméket beszerző olyan belföldön nyilvántartásba vett
adóalany, akinek (amelynek) nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása,
amely természeténél fogva összeegyeztethetetlen lenne az (5) bekezdésben
meghatározott kötelezettség teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne
alkalmas.
(4) Ha a (2) bekezdésben hivatkozottak szerint az ott, illetőleg a (3)
bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, a feltétel nem
teljesülésekor az (1) bekezdéshez fűződő joghatás haladéktalanul beáll.
(5) A (3) bekezdés szerinti esetben az (1) bekezdéshez fűződő joghatás a
vevői készletből terméket beszerzőre áll be.
23. § Szintén termék Közösségen belüli
ellenérték fejében teljesített beszerzése, ha a Magyar Köztársaság
Észak-atlanti Szerződésbeli tagságával összefüggésben terméket továbbítanak
belföldre, amelyet a honvédelemért felelős miniszter által vezetett
minisztérium, a Magyar Honvédség, és ezek polgári állománya részére a Közösség
más tagállamában - nem az ott érvényes általános adózási szabályok szerint -
szereznek be, feltéve, hogy a termékre - annak importja esetében - nem
vonatkozna a 93. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti adómentesség.
24. § (1) Termék importja: olyan terméknek a
Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása, amely
- az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 24.
cikkének értelmében - nincs szabad forgalomban.
(2) Termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség
vámterületének azon területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a
Közösség más területére, amely területrész e törvény alkalmazásában harmadik
állam területével esik egy tekintet alá.
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
25. § Abban az esetben, ha a terméket
küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének
teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor
ténylegesen van.
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti
feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy -
bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a
hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti
feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
27. § (1) Abban az esetben, ha a terméket
többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első
értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel
küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre
alkalmazható.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki
(amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy
fuvarozását maga vagy - javára - más végzi, az ellenkező bizonyításáig úgy kell
tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra,
amelyek
a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye
megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a
termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor
vagy a fuvarozás megkezdésekor van;
b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye
megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a
termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
28. § A 26. §-tól eltérően, ha a termék a
küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor a Közösség területén
kívül van, az importáló általi termékértékesítés teljesítési helye a Közösség
azon tagállama, ahol a termék importja teljesül.
29. § (1) Abban az esetben, ha a termék
küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, illetőleg -
javára - más végzi, és az értékesítés eredményeként a termék a Közösség más
tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás
megkezdésekor volt, a 26. és 28. §-tól eltérően a termék értékesítésének
teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor
van, feltéve, hogy
aa) olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, akinek
(amelynek) e beszerzése, mint termék Közösségen belüli beszerzése után a 20. §
(1) bekezdésének a) és d) pontja értelmében nem kell adót
fizetnie; vagy
ab) nem adóalany személy, szervezet részére történik; továbbá
ba) nem új közlekedési eszköz; illetőleg
bb) nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt
kíséri-e próbaüzem, vagy nem.
(2) Ha a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor
a Közösség területén kívül volt, és a termék küldeménykénti megérkezése vagy a
fuvarozás befejezése a Közösség más tagállamában van, mint ahol a termék
importjának teljesítési helye, az (1) bekezdés alkalmazásában ez utóbbi
tagállamot úgy kell tekinteni, mint ahol a termék a küldeménykénti feladásakor
vagy a fuvarozás megkezdésekor volt.
30. § (1) A 29. §-t nem kell alkalmazni azokra a
termékértékesítésekre, amelyek esetében a terméket a Közösség ugyanazon más
tagállamába szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, és
ez a tagállam megegyezik a Közösség azon tagállamával, ahol a termék a
küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy
a következő feltételek együttesen teljesülnek:
a) az értékesített termék nem jövedéki termék,
b) az adott naptári évben az a) pontban említett termékek 29. §
szerinti értékesítéséből származó ellenérték - adó nélkül számított és
göngyölített összege - nem haladja meg a Közösség e tagállamában megállapított
felső értékhatárt,
c) a b) pontban említett feltétel az adott naptári évet megelőző
naptári évre is teljesült, amennyiben ilyen értékesítések ténylegesen
történtek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett felső értékhatár a Magyar
Köztársaság esetében 35 000 eurónak megfelelő pénzösszeg.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazhatósága megszűnik, és nem alkalmazható arra a
termékértékesítésre sem, amelynek - adó nélkül számított - ellenértékével az
adóalany először meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában említett felső
értékhatárt.
(4) Az adóalany az (1) bekezdésben említett esetben arra a
termékértékesítésére, amelynél a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a
fuvarozás megkezdésekor belföldön van, az állami adóhatóságnak tett előzetes
bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy nem az (1) bekezdést, hanem a 29. §-t
- az ott meghatározottak szerint - alkalmazza.
(5) Az az adóalany, aki (amely) élt a (4) bekezdésben említett választási
jogával, attól a választása évét követő második naptári év végéig nem térhet
el.
31. § A 29. és 30. § nem alkalmazható a használt
ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére, feltéve, hogy
azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott eltérésekkel
alkalmazzák.
32. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti
feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy -
bármelyikük javára - más végzi, és az értékesített termék olyan fel- vagy
összeszerelés tárgyául szolgál, amelyet az értékesítő maga vagy - javára - más
végez, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem vagy nem, a termék
értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék fel- vagy
összeszerelése, illetőleg annak üzembe helyezése történik.
33. § (1) Abban az esetben, ha a termék
értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a
Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék
értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási
helye van.
a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás,
amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és
ez idő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;
b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség
területén, függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül
volt-e megállási hely vagy nem;
c) személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség
területén, függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül
van-e megállási hely vagy nem.
(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás
külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.
34. § (1) Abban az esetben, ha
adóalany-kereskedő részére
a) gáz értékesítése földgázcsővezeték-hálózaton keresztül, vagy
b) villamos energia értékesítése
történik, a termék
értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol az adóalany-kereskedő
gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a
hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
(2) E § alkalmazásában adóalany-kereskedő az, aki (amely) gáz vagy villamos
energia továbbértékesítésével főtevékenységként foglalkozik, és akinek
(amelynek) saját felhasználása (fogyasztása) ezekből a termékekből
elhanyagolható mértékű.
35. § (1) Abban az esetben, ha a 34. §-ban
említett feltételek bármelyike nem teljesül, a gáz földgázcsővezeték-hálózaton
keresztüli vagy a villamos energia értékesítésének teljesítési helye az a hely,
ahol a beszerző ezeket a termékeket ténylegesen felhasználja (elfogyasztja).
(2) Amennyiben a beszerző a gázt vagy a villamos energiát egészben vagy
részben nem használja fel (nem fogyasztja el), az (1) bekezdés alkalmazásában a
fel nem használt (el nem fogyasztott) gáz vagy villamos energia tényleges
felhasználási (elfogyasztási) helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a
beszerző gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában
pedig azt a helyet, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
36. § Szolgáltatás nyújtása esetében a
teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal
letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
37. § (1) Abban az esetben, ha közvetítő
valamely ügyletet - a 41., 44. és 46. §-okban meghatározott esetek kivételével
- más nevében és javára közvetít, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője
a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a
közvetített ügylet teljesítési helye van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a
közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
38. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó
szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan
van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó
szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és
-szakértői szolgáltatások, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére
és összehangolására irányuló szolgáltatások.
39. § Személy szállítása, termék fuvarozása
esetében a teljesítés helye az az útvonal, amelyet a szolgáltatás nyújtása
során ténylegesen megtesznek.
40. § (1) A 39. §-tól eltérően, ha a terméket a
Közösségen belül fuvarozzák, a teljesítés helye az a hely, ahol a termék
fuvarozásának indulási helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a termék fuvarozásának igénybevevője a
Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék
fuvarozásának indulási helye van, a termék fuvarozásának teljesítési helye a
Közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a termék fuvarozásának
igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
(3) A termék Közösségen belüli fuvarozása a fuvarozás minden olyan formáját
és módját magában foglalja, amelyben az indulási hely és az érkezési hely a
Közösség egymástól eltérő tagállamában van.
(4) Termék Közösségen belüli fuvarozása az is, ha a termék fuvarozásának
indulási és érkezési helye a Közösség ugyanazon tagállamában van, de az
közvetlenül egy másik, ugyanannak a terméknek a fuvarozásához kapcsolódik,
amelynél viszont az indulási és az érkezési hely a Közösség egymástól eltérő
tagállamában van.
a) termék fuvarozásának indulási helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása
ténylegesen megkezdődik, ide nem értve azt az útszakaszt, amely a fuvarozandó
termék berakodásának helyéig tart;
b) termék fuvarozásának érkezési helye: az a hely, ahol a termék fuvarozása
ténylegesen befejeződik.
41. § (1) Abban az esetben, ha közvetítő a
termék Közösségen belüli fuvarozását más nevében és javára közvetíti, a
közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a termék
fuvarozásának indulási helye van.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője
a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék
fuvarozásának indulási helye van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a
közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
42. § (1) A következő szolgáltatások nyújtása
esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen
teljesítik:
a) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és
sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások, ideértve ezek
szervezését is, valamint az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások;
b) személy szállításához, illetőleg termék fuvarozásához járulékosan
kapcsolódó szolgáltatások;
c) szakértői értékelés, amely közvetlenül termékre - ide nem értve az
ingatlant - irányul;
d) terméken - ide nem értve az ingatlant - végzett munka.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett személy szállításához,
illetőleg termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások körébe
tartozik a be-, ki- és átrakodás is.
43. § A 42. §-tól eltérően, ha a termék
Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás
igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint
ahol azt ténylegesen teljesítik, a termék Közösségen belüli fuvarozásához
járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség
azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a termék Közösségen belüli
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként
nyilvántartásba vették.
44. § (1) Abban az esetben, ha közvetítő a
termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás
nyújtását más nevében és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás
nyújtásának teljesítési helye az a hely, ahol a termék Közösségen belüli
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatást ténylegesen teljesítik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője
a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék
Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatást
ténylegesen teljesítik, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye
a Közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás
igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
45. § (1) A 42. §-tól eltérően, ha a 42. § (1)
bekezdésének c) és d) pontjában említett szolgáltatás
igénybevevője a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint
ahol azt ténylegesen teljesítik, a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában
említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama,
ahol ezzel összefüggésben a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában
említett szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
(2) Az (1) bekezdés abban az esetben alkalmazható, ha a 42. § (1)
bekezdésének c) és d) pontjában említett szolgáltatással érintett
terméket küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák a Közösség azon
tagállamából, ahol a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában
említett szolgáltatást ténylegesen teljesítették.
46. § (1) Az e §-ban meghatározott
szolgáltatások nyújtásánál a teljesítés helye az a hely, ahol ezzel
összefüggésben
a) a szolgáltatást igénybevevő adóalany gazdasági céllal letelepedett,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez más államban van, mint amely államban
a szolgáltatást nyújtó adóalany telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú
letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye
van;
b) a szolgáltatás igénybevevője letelepedett, letelepedés hiányában pedig,
ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy ez a
Közösség területén kívül van.
(2) Az e § alkalmazása alá tartozó szolgáltatások a következők:
a) szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok
időleges vagy végleges átengedése;
c) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és
tolmácsolási szolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások,
ideértve - a (4) bekezdésben meghatározott feltétellel - a mérnöki
szolgáltatást is;
d) adatok feldolgozása és információk közlése;
e) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatások,
kivéve a széfügyletet;
f) munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre
bocsátása;
g) termék - ide nem értve az ingatlant és a közlekedési eszközök bármely
fajtáját - bérbeadása;
h) földgázcsővezeték- és villamosenergiaelosztó-hálózatokhoz való csatlakozás
biztosítása, valamint a hálózatokon keresztüli földgáz- és
villamosenergia-továbbítás biztosítása, továbbá más, ezekhez közvetlenül
kapcsolódó szolgáltatások;
i) telekommunikációs szolgáltatások;
j) rádiós és televíziós műsorszolgáltatások;
k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.
(3) E § alkalmazandó abban az esetben is, ha
a) kötelezettségvállalás történik valamely üzleti vagy hivatásszerűen
folytatott tevékenység egészbeni vagy részbeni abbahagyására, illetőleg
valamely (2) bekezdés alá tartozó jog gyakorlásától való időleges vagy végleges
tartózkodásra;
b) közvetítő az a) pont vagy a (2) bekezdés alá tartozó szolgáltatás
nyújtását más nevében és javára közvetíti, a közvetítői szolgáltatás
nyújtására.
(4) E § a mérnöki szolgáltatásra abban az esetben alkalmazható, ha az
jellegadó tartalma alapján nem tartozik a 38. § és a 42. § (1) bekezdésének a),
c) és d) pontja alá.
(5) E § alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatás különösen:
a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és
üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,
b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,
c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis
elérhetővé tétele,
d) zene, film és játék - ideértve a szerencsejátékot is - rendelkezésre
bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és
szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése,
sugárzása,
feltéve, hogy a
szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül
történik. A szolgáltatás nyújtója és igénybevevője közötti, ilyen hálózaton
keresztüli kapcsolat felvétele és tartása - ideértve az ajánlat tételét és
elfogadását is - azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott
szolgáltatás.
47. § Abban az esetben, ha a 46. § (2)
bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás igénybevevője olyan nem
adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában telepedett le,
letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a
Közösség valamely tagállamában, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó
adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van
a Közösség területén kívül, a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában
említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama,
ahol a szolgáltatást igénybevevő nem adóalany letelepedett, letelepedés
hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
48. § Abban az esetben, ha a 46. § (2)
bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás
igénybevevője olyan nem adóalany, aki (amely) a Közösség valamely tagállamában
telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye van a Közösség valamely tagállamában, és az előzőekben említett
szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül
telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, a 46. § (2)
bekezdésének i) és j) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybevevő
nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye van, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy
egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség e tagállamában van.
49. § Külön jogszabály rendelkezhet úgy is, hogy
a 46. § (2) bekezdésében, illetőleg a 46. § (3) bekezdésében felsorolt
szolgáltatások, valamint a közlekedési eszközök bérbeadása esetében a
teljesítés helye
a) belföld legyen, amennyiben e törvény rendelkezései szerint a teljesítés
helye a Közösség területén kívül esne, de a tényleges igénybevétel vagy
egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön van, illetőleg
b) a Közösség területén kívül legyen, amennyiben e törvény rendelkezései
szerint a teljesítés helye belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy
egyébként a vagyoni előny szerzése a Közösség területén kívül van,
feltéve, hogy a külön
jogszabályi rendelkezéssel a kettős adóztatás, illetőleg a nem adóztatás
elkerülhető. E rendelkezés azonban nem alkalmazandó a 46. § (2) bekezdésének k)
pontja alá tartozó szolgáltatásokra, ha ezeket nem adóalany részére
nyújtják, továbbá e szolgáltatások közvetítésére.
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
50. § Termék Közösségen belüli beszerzése
esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló
rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor
van.
51. § (1) Az 50. § sérelme nélkül a 19. § a) pontjában
említett esetben a teljesítés helye a Közösség azon tagállama, amely a
beszerzőnek adószámot adott, és a beszerző a termék Közösségen belüli
beszerzésekor ezt az adószámot használta, amennyiben a beszerző nem igazolja,
hogy ilyen személyként a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék
Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, az adót - az utóbb
említett tagállam joga szerint - megfizette.
(2) Ha a beszerző a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék
Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült, köteles adót fizetni
az adott tagállam joga szerint, és az (1) bekezdés értelmében belföldön is
fizetett adót a termék Közösségen belüli beszerzése után, az adó alapját a 79.
§ (2) bekezdése szerint csökkentheti.
52. § Az 51. § (1) bekezdése nem alkalmazható
arra a termék Közösségen belüli beszerzésére, amelynek a teljesítési helye az
50. § szerint belföld, feltéve, hogy
a) a beszerzett termék a beszerző olyan további, belföldön teljesített
termékértékesítéséhez szükséges, amelynél a címzett a 141. § szerint
adófizetésre kötelezett, valamint
b) a beszerző az adózás rendjéről szóló törvényben (a továbbiakban: Art.)
meghatározott összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettségének eleget tett.
Teljesítés helye termék importja esetében
53. § Termék importja esetében a teljesítés
helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a Közösség területére történő behozatalakor
vagy egyéb módon való bejuttatásakor van.
54. § (1) Az 53. §-tól eltérően, ha a termék a
24. § (1) bekezdése értelmében nincs szabad forgalomban, és
a) vámjogi helyzete a 111. § (1) bekezdésének a) és b) pontja
szerint alakul, vagy
b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában említett eljárások hatálya
alatt áll, vagy
c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás hatálya alatt
áll, vagy
d) külső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll, a termék importjának
teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a termék a) pontban
említett vámjogi helyzete megszűnik, a b)-d) pontokban említett
esetekben pedig, ahol a termék az ott meghatározott eljárások hatálya alól
kikerül.
(2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó abban az esetben is, ha a 24.
§ (2) bekezdése szerint importált termék belső közösségi árutovábbítási eljárás
hatálya alatt áll.
ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a
ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet
tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha
teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a
termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre,
szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a
számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy ha teljesítés történt
ugyan, de azt más teljesítette.
56. § A fizetendő adót - ha e törvény másként
nem rendelkezik - a teljesítéskor kell megállapítani.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös
szabályok
57. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek
egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló
elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének
esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy
elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől
függetlenül - időarányos részteljesítésként - teljesítés a tizenkettedik hónap
utolsó napja is.
(3) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti
értékesítésére.
59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően pénz vagy készpénzhelyettesítő
fizetési eszköz formájában ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak
(a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót az előleg jóváírásakor,
kézhezvételekor kell megállapítani.
(2) A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a
fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást
igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a
leghamarabb következik be.
(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés
és a fizetendő adó - (2) bekezdés szerinti - megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek
eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót - a (2)
bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a
jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a
tartozás átvállalásakor kell megállapítani.
(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés
c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is,
amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel,
hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő
hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet
teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.
61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő
fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre
kötelezett adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy
csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy
b) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó
szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló jogszabály szerint
- módosított teljesítési szemléletben tesz eleget,
a fizetendő adót
legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.
(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a
részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.
(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig
egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a
fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem
fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő
adó - (1)-(3) bekezdések szerinti - megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek
eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy
c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,
a fizetendő adót - az
(1)-(3) bekezdésektől eltérően - az a) pontban említett esetben a
jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a
követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a
nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani.
(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős
könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási
módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében,
amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag
nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben
vagy részben a mérleg fordulónapján vagy azt követően fizették meg.
Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok
62. § Termék Közösségen belüli beszerzése
esetében a teljesítés megállapítására e törvény azon rendelkezéseit kell
alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre lennének
alkalmazandók.
63. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése
esetében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla
kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell
megállapítani.
(2) Termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adófizetésre
kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó - (1) bekezdés szerinti -
megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás következik be,
amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót - az
(1) bekezdéstől eltérően - az a) pontban említett esetben a
jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a
tartozás átvállalásakor kell megállapítani.
Termék importjára vonatkozó különös szabályok
64. § (1) Az 54. §-ban említett esetekben
teljesítés a termék ott meghatározott vámjogi helyzetének [54. § (1)
bekezdésének a) pontja] megszűnése, illetőleg a termék ott meghatározott
eljárások [54. § (1) bekezdésének b)-d) pontjai] hatálya alóli
kikerülése.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az importált termék vámköteles,
illetőleg mezőgazdasági lefölözés vagy más, a közösségi politika keretében
meghatározott kötelező jellegű befizetés hatálya alá tartozik, a teljesítésre
és a fizetendő adó megállapítására az előzőekben említett kötelező jellegű
befizetésekre e vonatkozásban meghatározott jogi rendelkezéseket kell
alkalmazni.
(3) Abban az esetben, ha az importált termék a (2) bekezdésben említett
kötelező jellegű befizetések egyikének hatálya alá sem tartozik, a teljesítésre
és a fizetendő adó megállapítására a vámra e vonatkozásban meghatározott jogi
rendelkezéseket alkalmazni.
Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
65. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben
kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék
beszerzőjétől, szolgáltatás igénybevevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a
támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének,
szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.
66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem
pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő
eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét
ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az
ellenértéke.
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci
árán kell megállapítani.
67. § (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci
ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy
a) az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci
árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az
adólevonási jog nem egészben illeti meg;
b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci
árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az
adólevonási jog nem egészben illeti meg;
c) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci
árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási
jog nem egészben illeti meg, valamint a termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1) bekezdése és 87. §-a szerint mentes
az adó alól.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ellenértéket kötelező erővel
jogszabály határozza meg, vagy ha az ellenérték megállapítása jogszabályi
rendelkezések kötelező erejű alapulvételével történik.
68. § A 11. és 12. §-ban említett esetekben az
adó alapja a termék vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában
pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
69. § A 14. §-ban említett esetekben az adó
alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a
teljesítés érdekében kiadásként felmerül.
70. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más,
kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője,
szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás
igénybevevőjére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel,
csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazandó abban az esetben is, ha a
járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.
71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés (a továbbiakban
együtt: árengedmény), amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték
előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére
tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig
adott üzletpolitikai célú árengedmény;
c) az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás
igénybevevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap,
feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában
elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az
esetben üzletpolitikai célú, ha
a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél
számára is - azonos feltételek mellett -ésszerűen elérhető, vagy
b) az árengedmény nyújtójától független féllel is - azonos feltételek mellett
- köthető és számára ésszerűen elérhető
megállapodásban előre rögzített,
vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett - adó nélkül
számított - összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére
jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett - adó
nélkül számított - összesített ellenértéke.
(3) A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybevevőjével kötött előzetes
megállapodás alapján az árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az
(1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek szerint
nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege a termék értékesítése,
szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adó
alapja utólag sem csökken [77. § (3) bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott
árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár
az árengedmény nyújtója, akár - az árengedmény nyújtójával kötött előzetes
megállapodás alapján - más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen
esetben az utóbb említett ügylet - a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett
összegének, mint vagyoni előnynek erejéig - ellenérték fejében teljesített
termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy
az adóalany a kapott összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és
tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne
gyakoroljon.
Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében
72. § Termék Közösségen belüli beszerzése
esetében az adó alapjának megállapítására a 65-67., 70. és 71. §-ok
rendelkezéseit kell alkalmazni, amelyek az ahhoz hasonló termékértékesítésre
lennének alkalmazandók.
73. § A 22. és 23. §-ban említett esetekben az
adó alapja a termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár
hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke.
Adó alapja termék importja esetében
74. § (1) Termék importja esetében az adó alapja
az importált terméknek a teljesítéskor hatályos vámjogi rendelkezések szerint
megállapított vámértéke.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a Közösség területéről korábban
munkavégzés céljára ideiglenesen kivitt terméket importál a munkavégzési
szolgáltatás igénybevevője, mint importáló, anélkül, hogy termékét az importot
megelőzően értékesítené, az adó alapja
a) a munkavégzési szolgáltatás nyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő
ellenérték, illetőleg
b) az importált terméknek a végzett munka folytán bekövetkezett, pénzben
kifejezett értéknövekedése, ha legkésőbb az import teljesítéséig nem
állapítható meg az a) pont szerinti ellenérték, vagy ha annak pénzben
kifejezett értéke kisebb, mint a terméken végzett munka folytán bekövetkezett
értéknövekedés.
75. § (1) Termék importja esetében az importált
termék adóalapjába beletartoznak a következők, feltéve, hogy azokat a 74. § szerint
megállapított érték egyébként nem tartalmazza:
a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más,
kötelező jellegű befizetések, amelyek egyrészt az importáló közösségi
tagállamon kívül merülnek fel, másrészt, amelyeket a termék importjához
kapcsolódóan vetnek ki, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a járulékos költségek, amelyek az importáló közösségi tagállamon belül az
első rendeltetési helyig merülnek fel, így különösen: a bizományi vagy egyéb
közvetítői költségek, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontjában említett első
rendeltetési helyen kívül a teljesítéskor ismert olyan további rendeltetési
hely is, amely a Közösség területén van, az adó alapját növelik azok a
járulékos költségek is, amelyek az utóbb említett rendeltetési helyig merülnek
fel.
(3) E § alkalmazásában az első rendeltetési hely az a hely, amely a
fuvarlevélen vagy az importált terméket kísérő egyéb okiraton ilyen értelemben
szerepel. Ilyen értelmű jelzés hiányában vagy ha az egyértelműen nem
állapítható meg, első rendeltetési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol az
első le- vagy átrakás történik az importáló közösségi tagállamban.
76. § Termék importja esetében az adó alapjába nem
tartozik bele:
a) az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az
ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak;
illetőleg
b) a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.
Adó alapjának utólagos csökkenése
77. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében az adó alapja a
jogosultnak visszatérített vagy visszatérítendő ellenértékkel utólag csökken,
ha a teljesítést követően
a) az ügylet érvénytelensége jogcímén:
aa) az ügylet kötése előtt fennállott helyzetet állítják helyre, vagy
ab) az ügyletet az érvénytelenítő határozat meghozataláig terjedő időre
hatályossá nyilvánítják, vagy
ac) az ügyletet az aránytalan előny kiküszöbölésével érvényessé nyilvánítják;
b) az ügylet hibás teljesítése jogcímén:
ba) a jogosult eláll az ügylettől, vagy
bb) a jogosult ár- vagy díj leszállítást kap.
(2) Az adó alapja utólag csökken abban az esetben is, ha
a) teljesítés hiánya miatt az előleget visszafizetik;
b) betétdíjas termék visszaváltásakor a betétdíjat visszatérítik.
(3) Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a
71. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint árengedményt.
78. § (1) A 77. § alkalmazásának feltétele, hogy
a kötelezett az ügylet teljesítését tanúsító számla
a) érvénytelenítéséről gondoskodjon a 77. § (1) bekezdésének aa) és ba)
alpontjában, valamint (2) bekezdésének a) pontjában említett
esetekben;
b) adattartalmának módosításáról gondoskodjon az a) pont alá nem
tartozó esetekben, az adó alapjának utólagos csökkenésének megfelelően.
(2) Abban az esetben, ha az ügylet teljesítését számla azért nem tanúsítja,
mert e törvény szerint számla kibocsátásáról nem kellett a kötelezettnek gondoskodnia,
a 77. § (1) és (2) bekezdése szerinti esetekben az adó alapja utólagos
csökkentésének nem akadálya az (1) bekezdés nem teljesülése.
(3) Abban az esetben, ha az adó alapjának utólagos csökkenése a korábban
fizetendő adóként megállapított és bevallott adót is csökkenti, a kötelezett
jogosult azt, mint a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót
csökkentő tételt legkorábban abban az adómegállapítási időszakban figyelembe
venni, amelyben
a) az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a
jogosult személyes rendelkezésére áll;
b) a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti, az előleget
visszafizeti, vagy a betétdíjat visszatéríti az a) pont alá nem tartozó
esetekben.
79. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése
esetében, ha a beszerző a Közösség más tagállamában, ahol a termék a
küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt,
jövedékiadó-visszatérítésben részesült, az adó alapját csökkentheti a
visszatérített jövedéki adó igazolt összegével, feltéve, hogy a termék
belföldön is jövedéki termék.
(2) Az 51. § (2) bekezdésben említett esetben a termék Közösségen belüli
beszerzésének adóalapja csökkenthető azzal az igazolt pénzösszeggel, amely az
adó alapjául szolgált a Közösség azon másik tagállamában, ahol a termék
Közösségen belüli beszerzése az 50. § szerint teljesült.
Adó alapjának forintban történő megállapítása
80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás
nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó
alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a
(2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében,
valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott
időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban
kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási
árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz,
feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a
továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami
adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy
gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre,
szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely
esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában
említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig
nem térhet el.
(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs - a (2)
bekezdés a) pontja szerint - jegyzése, a forintra történő átszámításhoz
a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni,
amelyet az MNB az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári
negyedévre vonatkozóan tesz közzé.
81. § Termék importja esetében, ha az adó alapja
külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt az
árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték - ideértve a 74. § (2)
bekezdésében említett esetet is - megállapításánál kell alkalmazni.
82. § (1) Az adó mértéke az adó alapjának 20
százaléka.
(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek esetében az adó
mértéke az adó alapjának 5 százaléka.
83. § Ha a juttatott vagyoni előny pénzben
kifejezett összegét úgy kell tekinteni, mint amely fizetendő adót is tartalmaz,
annak megállapításához
a) a 82. § (1) bekezdésében említett adómérték esetében 16,67 százalékot,
b) a 82. § (2) bekezdésében említett adómérték esetében 4,76 százalékot
84. § (1) A fizetendő adó megállapítására a
teljesítéskor érvényes adómértéket kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) termék Közösségen belüli beszerzése esetében,
c) a 60. §-ban említett esetekben, valamint
d) a 64. § (2) és (3) bekezdésében említett esetekben
a fizetendő adó
megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni.
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
a) az egyetemes postai szolgáltatás nyújtása;
b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy
betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan
kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében
közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;
c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy
betegápolás, amelyet humán-egészségügyi - ideértve természetgyógyászatot is -
tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít;
d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis
vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben
felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás;
e) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés,
amelyet humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző - ilyen minőségében
- teljesít;
f) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés,
amelyet szociális ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében -
teljesít;
g) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés,
amelyet gyermek- és ifjúságvédelem keretében közszolgáltató - ilyen minőségében
- teljesít;
h) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés,
amelyet bölcsődei ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében -
teljesít;
i) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó óvodai,
diákotthoni és kollégiumi ellátás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó
termékértékesítés, amelyet köz- és felsőoktatás, továbbá a (2) bekezdésben
meghatározott egyéb oktatás keretében a közszolgáltató, közoktatási intézmény,
felsőoktatási intézmény, egyéb felnőttképzést folytató intézmény vagy -
nemzetközi szerződés alapján - belföldön működő külföldi kulturális intézet -
ilyen minőségében - teljesít;
j) az a szolgáltatásnyújtás, amelyet óvodai, tanári, oktatói, nevelői
tevékenységet végző - ilyen minőségében - teljesít a köz- és felsőoktatás,
továbbá a (2) bekezdésben meghatározott egyéb oktatás keretében, ideértve az
előzőekben felsoroltakhoz kapcsolódó magánóraadást is;
k) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, vallás vagy más
lelkiismereti meggyőződés kinyilvánítására, gyakorlására létrehozott jogi
személy által személyzet rendelkezésre bocsátása a b), f), g), h) és i)
pontokban említett tevékenységek ellátása, illetőleg lelki segély, gondozás
céljából;
l) a bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal
(alapító okirattal) és nyilvántartott tagsággal rendelkező, alapszabálya
(alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő
személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az
ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés
la) amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban
meghatározott, minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott
államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből
származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény
szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és
lb) amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói
vagy munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő,
vallási vagy más lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és
hagyományőrző célokat szolgál;
m) az a sportolással, testedzéssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtás, amelyet
közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít természetes személynek, aki azt
sportolásához, testedzéséhez veszi igénybe, kivéve az uszoda- és
strandfürdő-szolgáltatást, a sportesemény megtekintését, valamint a sportolást,
testedzést szolgáló ingatlan (ingatlanrész) bérbeadását;
n) a népművészeti, népi iparművészeti és iparművészeti termékek kiállításának,
vásárának és bemutatójának szervezése, rendezése és az ahhoz szorosan
kapcsolódó, jogszabály által meghatározott minősítés szerint zsűriszámmal
ellátott, egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari
gyártástechnológiával előállított népművészeti, népi iparművészeti és
iparművészeti termék értékesítése, amelyet közszolgáltató - ilyen minőségében -
teljesít;
o) a közszolgálati rádiós és televíziós műsorszolgáltatások nyújtása, ide nem
értve az annak keretében nyújtott kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat.
(2) Az egyéb oktatás körébe tartoznak:
a) a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott
szakképesítést adó oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
b) a felnőttképzésről szóló törvény alapján szervezett és akkreditált,
illetőleg egyéb jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés,
vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás;
c) az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány
kiadásának alapjául szolgáló vizsgáztatás;
d) a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása.
(3) Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely
tevékenység
a) gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet -
hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez)
köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy
az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze
tevékenységét;
b) képesítéshez kötött, és jogszabály - ide nem értve az önkormányzati
rendeletet - kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás
adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők
között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban
foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.
(4) E § alkalmazásában közszolgáltató:
a) a költségvetési szerv az alapító okiratban megjelölt tevékenysége tekintetében;
b) a társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, az egyesület, a
köztestület, az országos sportági szakszövetség az alapszabályban (alapító
okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett
(fenntartott) intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt
tevékenysége tekintetében;
c) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló
törvény szerint nyilvántartásba vett egyház - ideértve az egyház önálló
képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egységét is, ha alapszabálya így
rendelkezik - és az egyházak szövetsége az alapszabályban megjelölt
tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott)
intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége
tekintetében;
d) az alapítvány és a közalapítvány az alapító okiratban megjelölt
tevékenységük tekintetében, továbbá az általuk működtetett (fenntartott)
intézmény az alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt tevékenysége
tekintetében;
e) a közhasznú társaság és a nonprofit gazdasági társaság az alapszabályban
(alapító okiratban) megjelölt tevékenységük tekintetében;
f) a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint közhasznúként vagy
kiemelkedően közhasznúként nyilvántartásba vett személy, szervezet az
alapszabályban (alapító okiratban) megjelölt közhasznú tevékenysége
tekintetében;
g) minden olyan személy, szervezet - az a)-f) pontoktól függetlenül -,
aki (amely) biztosított vagy más kedvezményezett részére társadalombiztosítási
vagy egyéb - jogszabály alapján - kötelező biztosítási jogviszony keretében
végzi tevékenységét;
h) minden olyan személy, szervezet - az a)-g) pontoktól függetlenül -,
akire (amelyre) a következő feltételek együttesen teljesülnek:
ha) alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is rendszeres
nyereségszerzésre nem törekszik, nyereség esetleges elérése esetében azt az (1)
és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége fenntartására, javítására
vagy bővítésére használja fel,
hb) vezető tisztségviselői e feladatukat önkéntesen látják el, saját személyes,
illetőleg közvetítő személyeken keresztüli anyagi vagy egyéb érdekeltségük sem
közvetlenül, sem közvetve nem függ a végzett tevékenység eredményétől,
hc) az (1) és (2) bekezdésben meghatározott bármely tevékenysége keretében
teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során alkalmazott ár (díj),
ha az az árak megállapításáról szóló törvény (a továbbiakban: Ártv.) hatálya
alá tartozik, megfelel az Ártv. rendelkezéseinek, egyéb esetekben pedig
alacsonyabb a termék, szolgáltatás szokásos piaci áránál.
(5) A (4) bekezdés h) pontjában felsorolt feltételek teljesülésétől
függetlenül, az a személy, szervezet, akit (amelyet) a tisztességtelen piaci
magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a
továbbiakban: Tpvt.) rendelkezései alapján, az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott bármely tevékenységét érintően bírósági vagy más hatósági
határozat
a) megállapította a magatartás törvénybe ütközését, elrendelte a
megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban helyreigazító nyilatkozat
közzétételét [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének d) és h) pontja,
illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja], a határozat
jogerőre emelkedésétől az azt követő naptári év végéig,
b) elrendelte a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtiltotta a
törvénybe ütköző magatartás további folytatását, a törvénybe ütközés
megállapítása esetén kötelezettséget írt elő [Tpvt. 77. §-a (1) bekezdésének e)-g)
pontjai, illetőleg 86. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja],
a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő második naptári év végéig,
c) a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó
törvénybe ütköző tevékenysége miatt, kötelezett az ár leszállítására, az áru
kijavítására vagy kicserélésére, illetőleg az ár visszafizetésére [Tpvt. 92.
§-a], a határozat jogerőre emelkedésétől az azt követő harmadik naptári év
végéig
nem minősül
közszolgáltatónak.
Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
a) a biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása, ideértve a
biztosítási alkusz és közvetítő által - ilyen minőségében - teljesített
szolgáltatásnyújtást is, továbbá az életbiztosítási és a nem életbiztosítási ág
elkülönült művelésére tevékenységi engedéllyel rendelkező, ugyanazon személyek,
szervezetek többségi tulajdonában álló felek egymás közötti olyan szolgáltatás
nyújtása, amely közvetlenül szükséges az egyik fél biztosítási,
viszontbiztosítási szolgáltatásának nyújtásához, és az ellenérték, amelyet a
másik fél kap vagy kapnia kell, nem több annál, mint a nála ezzel
összefüggésben igazoltan felmerült költség;
b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás
(e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése,
valamint ezek hitelező általi kezelése;
c) a hitel nyújtásához kapcsolódó vagy egyéb biztosítéki célú kötelezettség
vállalása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;
d) a folyó-, betét- és ügyfélszámlával, fizetéssel, átutalással, csekk-, egyéb
pénzköveteléssel és pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása,
ideértve ezek közvetítését is, kivéve magát a követelés (kinnlevőség)
behajtását;
e) a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás
nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az aranyból, ezüstből
vagy más fémből készített érmekollekciót és a bankjegykollekciót, illetőleg
ezek darabját, amelyeket szokásosan törvényes fizetőeszközként nem használnak,
vagy amelyeknek egyébként numizmatikai értéke van;
f) a jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetben
tulajdonosi (tagsági) jogviszonyt, valamint a hitelezési jogviszonyt
megtestesítő vagyoni értékű jog átengedése és az ezekkel kapcsolatos
szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is, de ide nem értve az ilyen
jogviszonyt megtestesítő, materializált értékpapír kezelését és őrzését;
g) a befektetési alap és a kockázati tőkealap kezelése, valamint a
magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a
foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részére végzett portfólió-kezelés;
h) a postai bélyeg névértéken történő értékesítése, amely belföldön postai
szolgáltatás bérmentesítésére alkalmas, valamint az illetékbélyeg és más,
fizetési kötelezettség teljesítésére, hatóság által kibocsátott bélyeg, jegy
névértéken történő értékesítése;
i) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó
szerencsejáték-szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is;
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet
értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az
ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító
hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el
2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek
(telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.
(2) Az (1) bekezdés l) pontja nem alkalmazható:
a) a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának biztosítását szolgáló
bérbeadásra;
b) a közlekedési eszköz elhelyezésének, parkolásának biztosítását szolgáló
bérbeadásra;
c) az ingatlannal tartósan összekötött gép, egyéb berendezés bérbeadására;
87. § Mentes az adó alól a termék értékesítése
abban az esetben, ha
a) az értékesítést megelőzően a terméket kizárólag a 85. § (1) bekezdése vagy
a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes termékértékesítéshez és
szolgáltatásnyújtáshoz használták, egyéb módon hasznosították, és a termékhez
adólevonási jog nem kapcsolódott;
b) az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított
adó a 124. és 125. § szerint nem vonható le.
88. § (1) A 86. § (1) bekezdésétől eltérően a
belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságnak tett előztes
bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy
a) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett
termékértékesítését, illetőleg
b) a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1)
bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az (1) bekezdésben említett választási jog külön-külön vagy/és
együttesen gyakorolható oly módon, hogy az adókötelessé tételt az (1) bekezdés a)
vagy/és b) pontja alá tartozó valamennyi termékértékesítésre,
illetőleg szolgáltatásnyújtásra kiterjed.
(4) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási
jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
89. § (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy
belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a
Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a
fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más
végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem
belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség
más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany
jogi személynek.
(2) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről
fuvarozott új közlekedési eszköz értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de -
a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül
attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi,
a) egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön,
hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más
tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi
személynek, akiknek (amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek
Közösségen belüli beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; vagy
b) bármely más, az a) pont alá nem tartozó nem adóalany személynek,
szervezetnek.
(3) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről
fuvarozott jövedéki termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de - a
beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére, függetlenül
attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő,
akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik
adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más
tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba
vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek, akiknek
(amelyeknek) az utóbb említett tagállam joga szerint, amely tartalmában
megfelel
a) a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, a termékek Közösségen belüli
beszerzése után egyébként nem kell adót fizetniük; és
b) a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e
termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12/EGK tanácsi
irányelvnek (a továbbiakban: Jövedékiadó-irányelv), a jövedéki termék
beszerzése után jövedékiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) Mentes az adó alól továbbá a termék 12. § (1) bekezdése szerinti
értékesítése, feltéve, hogy az az (1)-(3) bekezdések bármelyike szerint
adómentesség alá tartozna, ha a termék beszerzője egy másik adóalany lenne.
90. § (1) A 89. § (1) bekezdése nem alkalmazható
abban az esetben, ha a terméket
a) értékesítő adóalany alanyi adómentességben részesül; vagy
b) beszerző adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a
Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában
nyilvántartásba vett egyébként adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi
személynek e beszerzésük után az utóbb említett tagállam joga szerint, amely
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 3. cikke (1) bekezdésének, nem kell adót
fizetniük.
(2) A 89. § (3) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a termék
értékesítője alanyi adómentességben részesül.
(3) A 89. § (1) bekezdése, valamint (3) és (4) bekezdése nem alkalmazható a
használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség értékesítésére,
feltéve, hogy azokra e törvény rendelkezéseit a XVI. fejezetben meghatározott
eltérésekkel alkalmazzák.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében
91. § (1) Mentes az adó alól a termék Közösségen
belüli beszerzése, ha a termék
a) 2. § a) pontja szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;
b) 2. § c) pontja szerinti importja szintén a 93. § (1) bekezdése, a
94. § (1) bekezdése, valamint a 97. § szerint mentes az adó alól;
c) 2. § b) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódó
előzetesen felszámított adó visszatéríttetésére a beszerző a XVIII. fejezet
rendelkezései szerint jogosult lenne.
(2) Mentes az adó alól a termék Közösségen belüli beszerzése a következő
feltételek együttes teljesülésének esetében is:
a) a termék beszerzője belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági
célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye
nincs belföldön, de őt a Közösség valamely más tagállamában adóalanyként
nyilvántartásba vették;
b) a termék beszerzése az a) pontban említett adóalany belföldön
teljesítendő további termékértékesítéséhez szükséges;
c) a termék küldeménykénti feladása vagy fuvarozása megkezdésének helye - a b)
pontban említett termékértékesítés címzettjének nevére szóló rendeltetéssel
- a Közösség valamely másik olyan tagállama, amely eltér a Közösség azon
tagállamától, ahol a termék beszerzőjét az a) pont szerint adóalanyként
nyilvántartásba vették;
d) a b) pontban említett termékértékesítés címzettje olyan adóalany
vagy nem adóalany jogi személy, akit (amelyet) mint adófizetésre kötelezettet,
az állami adóhatóság nyilvántartásba vett.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében
92. § Mentes az adó alól a termék Közösségen
belüli fuvarozása abban az esetben, ha
a) a termék fuvarozásának indulási vagy érkezési helye az Azori-szigeteken
vagy Madeira autonóm terület részét képező szigeteken van;
b) a termék fuvarozása az a) pontban említett szigetek között történik.
Adó alóli mentesség termék importja esetében
a) a termék importja abban az esetben, ha a termék 2. § a) pontja
szerinti értékesítése szintén mentes az adó alól;
b) a termék 24. § (1) bekezdése szerinti importja abban az esetben, ha az a
vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK tanácsi
rendeletben (a továbbiakban: Vámmentességi-rendelet) szabályozott vámmentességi
jogcímek valamelyikének alkalmazása alá tartozik az abban, valamint a közösségi
vámjog végrehajtásáról szóló törvényben (a továbbiakban: Vám tv.)
meghatározottak szerint, feltéve, hogy e törvény másként nem rendelkezik;
c) a termék 24. § (2) bekezdése szerinti importja, feltéve, hogy arra a b) pont
szerinti adómentesség vonatkozna akkor, ha a termék importja a 24. § (1)
bekezdése szerint teljesülne;
d) a korábban a Közösség területén kívülre értékesített termék [98. § (1)
bekezdése] változatlan állapotban történő importja abban az esetben, ha az
vámmentesség alá tartozik, és a korábbi értékesítő, valamint az importáló
személye megegyezik egymással;
e) a korábban a Közösség területéről ideiglenes jelleggel kivitt termék
változatlan állapotban - ideértve a garanciális kötelezettségvállalás
teljesítése keretében kijavított vagy kicserélt terméket is - történő importja
abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik, és az ideiglenes kivitelt
kérő, valamint az importáló adóalany személye megegyezik egymással;
f) a termék diplomáciai és konzuli kapcsolatok keretében történő importja
abban az esetben, ha az vámmentesség alá tartozik;
g) a termék importja a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként
elismert szervezet vagy annak képviselete, illetőleg annak tisztviselője által
a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet
székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi
szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett
nemzetközi szerződés a vám és/vagy a termékek, szolgáltatások árába (díjába)
rendszerint belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről
rendelkezik;
h) a termék importja az Észak-atlanti Szerződés tagállamának fegyveres ereje
által - ide nem értve a Magyar Honvédséget -, feltéve, hogy az a közös védelmi
erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő polgári állomány
használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
i) a termék importja a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a
továbbiakban: Egyesült Királyság) fegyveres ereje által, feltéve, hogy az a
Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi
szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres
erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük,
kantinjuk ellátásra szolgál;
j) a tengerből kifogott hal, egyéb halászati termék kikötőbe irányuló importja
tengeri halászati vállalkozás által, abban az esetben, ha az nyers állapotban
van, illetőleg olyan feldolgozáson ment keresztül, amelynek egyedüli célja az
értékesítés előtti tartósítás;
k) az arany importja bármely állam központi bankja által;
l) a gáz földgázcsővezeték-hálózaton keresztüli importja;
m) a villamos energia importja.
(2) Mentes az adó alól a szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha annak
ellenértéke az importált termék adóalapjába a 74. §, illetőleg a 75. § (1)
bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint beépül.
94. § (1) Mentes az adó alól a 93. § (1)
bekezdésének b) pontjában említett feltételekre is figyelemmel:
a) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VII. címe alatt meghatározott egyéb
feltételek szerint, az ott felsorolt termékeken túl 500 gramm kávé vagy 200
gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat
és -eszencia importja is;
b) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IX. címe alatt szabályozott termék
importján túl a legfeljebb 6 hónapos korú telivér ló importja is, ha az olyan
anyaállattól született, amelyet belföldön termékenyítettek meg, majd azt
követően ellés céljából a Közösség területén kívülre adtak fel küldeményként
vagy fuvaroztak el ideiglenes jelleggel;
c) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XI. címe alatt meghatározott egyéb
feltételek szerint, az ott felsorolt termékeken túl - ide nem értve az (2)
bekezdés e) pontjában említett termékeket - 500 gramm kávé vagy 200
gramm kávékivonat és -eszencia, valamint 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat
és -eszencia importja is;
d) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XII. címének 50. és 51. cikkében
meghatározott termék importja, ha az ellenérték nélküli, vagy ha ellenérték
fejében történik, de a terméket értékesítő nem adóalany személy, szervezet.
(2) A 93. § (1) bekezdésének b) pontjától eltérően nem mentes az adó
alól:
a) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének III. címe alatt szabályozott termék
importja, ha az üzemanyag;
b) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének IV. címe alatt szabályozott termék
importja;
c) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének V. címe alatt szabályozott termék
importja, ha az számítógép, illetőleg annak rendeltetésszerű használatához
szükséges tartozék;
d) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének VIII. címe alatt szabályozott
termék importja, ha az importáló adóalanyt a termék beszerzése esetében az
adólevonási jog egészben vagy részben nem illetné meg;
e) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XI. címe alatt szabályozott termék
importja, ha az a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös
Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendeletben (a továbbiakban:
Vámtarifa-rendelet) meghatározott 7108 és 7109 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.)
alá sorolt termék;
f) az (1) bekezdés d) pontjában említett eltéréssel a
Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XII. címe alatt szabályozott termék
importja;
g) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIII. címe alatt szabályozott
termék importja, ha a laboratóriumi célra előkészített állat importja
ellenérték fejében történik;
h) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XIV/a. címe alatt szabályozott
termék importja;
i) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. cím 65. cikk (1) bekezdésének a)
pontjában szabályozott termék importja, ha az ellenérték fejében történik;
j) a Vámmentességi-rendelet I. fejezet XVI. címének 70-72., valamint 75-78.
cikkeiben szabályozott termék importja, ha az importáló maga a fogyatékos
személy;
k) a Vámmentességi-rendelet I. fejezetének XXV. címében szabályozott termék
importja, ha annak ellenértékét járulékos költségként a 74. §, illetőleg a 75.
§ (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerint megállapított
adóalap nem tartalmazza.
95. § (1) Mentes az adó alól a termék importja a
következő feltételek együttes teljesülése esetében:
a) az importáló a terméket a 89. § szerint adómentesen értékesíti;
b) az a) pont szerint értékesített termék küldeménykénti feladása
belföldön vagy elfuvarozása belföldről legkésőbb a termék vámjogi szabad
forgalomba bocsátásáról szóló határozat közlésétől számított, a (3) bekezdésben
meghatározott határidőig igazoltan megtörténik;
c) az importáló a termékre - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott
kivételekkel - adóbiztosítékot nyújt;
d) a terméket belföldön rendeltetésszerűen nem használják, egyéb módon nem
hasznosítják;
e) a vámhatóság felhívására az importáló a termékre vonatkozó árubemutatási
kötelezettségének eleget tesz.
(2) Az importálónak a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásra irányuló
árunyilatkozat megtétele során megfelelő okirattal valószínűsítenie kell az (1)
bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel teljesülését.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett határidő 30 nap, amelyet
az importáló indokolt kérelmére a vámhatóság legfeljebb egyszer, további 30
nappal meghosszabbíthat.
(4) Mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól az az importáló, aki (amely)
a) termék importja esetében az adót egyébként önadózással jogosult
megállapítani [156. §], vagy erre közvetett vámjogi képviselője jogosult [157.
§];
b) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (a
továbbiakban: Vámrendelet) végrehajtására vonatkozó rendelkezések
megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (a továbbiakban:
Vámvégrehajtási-rendelet) 14a. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontjában
meghatározott vámjogi egyszerűsítésekre vonatkozó engedélyezett gazdálkodói
tanúsítvánnyal rendelkezik;
c) az Art. rendelkezései szerint egyúttal minősített adózó is.
(5) Abban az esetben, ha az importáló képviseletére pénzügyi képviselőt bíz
meg, az importáló szintén mentesül az adóbiztosíték nyújtása alól azzal, hogy
ez a kötelezettség pénzügyi képviselőjét terheli.
96. § (1) A 95. § szerinti adómentesség esetében
a vámhatóság az adót a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló
eljárásban megállapítja, azonban annak megfizetésének felfüggesztéséről
rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a 95. § szerinti adómentesség nem
érvényesül és a vámhatóság a megállapított adó megfizetéséről is rendelkezik
abban az esetben, ha az importáló a 95. § (1) bekezdésének c)-e) pontjaiban,
valamint (2) bekezdésében meghatározott feltételek bármelyikét már a termék
vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás során sem teljesíti.
(3) Az adó megfizetésének felfüggesztése megszűnik, ha a 95. §-ban és az
(5) bekezdésben meghatározott feltételek
a) maradéktalan teljesítésével az adómentesség érvényesül;
b) bármelyikének nem teljesítésével az adómentesség nem érvényesül.
(4) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (3)
bekezdés a) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság az importálót
határozattal véglegesen mentesíti a megállapított adó megfizetése alól.
(5) A (4) bekezdésben említett határozat meghozatalának feltétele az is,
hogy a 95. § (3) bekezdésében meghatározott határidő lejártát követő 15 napon
belül az importáló, illetőleg pénzügyi képviselője megfelelő okirat
bemutatásával igazolja, hogy
a) eleget tett a 95. § (1) bekezdése a) pontjának teljesítéséhez
fűződő, az Art.-ban meghatározott összesítőnyilatkozat-tételi
kötelezettségének;
b) a 95. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt
teljesítette.
(6) Az (5) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül mentesül az
okirat-bemutatási kötelezettség alól a 95. § (4) bekezdésének a) és b)
pontjában említett importáló.
(7) Abban az esetben, ha az adó megfizetésének felfüggesztése a (3)
bekezdés b) pontja szerint szűnik meg, a vámhatóság határozattal
kötelezi az importálót a megállapított adó megfizetésére úgy, hogy a megfizetéshez
fűződő egyéb jogkövetkezményekről a termék vámjogi szabad forgalomba
bocsátásáról szóló határozat meghozatalának időpontjára visszamenőleg
rendelkezik.
(8) A vámhatóság a 95. § (1) bekezdésének c) pontja szerint nyújtott
adóbiztosítékot felszabadítja
a) a (4) bekezdésben említett határozat meghozatalával egyidejűleg; vagy
b) a (7) bekezdésben említett határozat alapján, ha az importáló az adót
megfizette.
97. § A 93-95. §-októl függetlenül mentes az adó
alól a termék importja akkor is, ha az jogszabályban kihirdetett nemzetközi
szerződésben szabályozott kötelező vámmentességen alapul, kivéve az oktatási, a
tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető jogszabályban szabályozott vámmentességet.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő
értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön
küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a
Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását
vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy - javára - más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott
további feltételek szerint a beszerző maga vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az
értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon
belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság
igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket
rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a
kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott
eltéréssel - abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a beszerző
nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti
adómentesség abban az esetben, ha a beszerző kiránduló hajó, turista repülőgép
vagy magánhasználatra szolgáló közlekedési eszköz felszerelését (tartozékát),
valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga fuvarozza el.
99. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző
külföldi utas, és az értékesített termék vagy termékek (e § alkalmazásában a
továbbiakban együtt: termék) a külföldi utas személyi vagy útipoggyászának
részét képezik, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alkalmazásához
szükséges az is, hogy
a) a termékértékesítés - adóval számított - összellenértéke meghaladja a 175
eurónak megfelelő pénzösszeget,
b) a külföldi utas érvényes úti okmányával vagy személye azonosítására
szolgáló egyéb, a Magyar Köztársaság által elismert érvényes közokirattal (a
továbbiakban együtt: úti okmány) igazolja jogállását,
c) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét az állami adóhatóság
által erre a célra rendszeresített nyomtatvány vagy más, az állami adóhatóság
által engedélyezett, a (10) bekezdésben meghatározott adattartalmú nyomtatvány
(a továbbiakban együtt: adó-visszaigénylő lap) záradékolásával és
lebélyegzésével a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság - az
értékesített termék és a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti
példányának egyidejű bemutatása mellett - igazolja.
(2) Az adómentesség érvényesítése érdekében a termék értékesítőjének a
számlakibocsátás mellett - a külföldi utas kérelmére - az adó-visszaigénylő lap
kitöltéséről is gondoskodnia kell. A számlának és az adó-visszaigénylő lapnak a
külföldi utas azonosítására vonatkozó adatai nem térhetnek el az úti okmányában
szereplő adatoktól. A külföldi utas köteles úti okmányát a termék
értékesítőjének bemutatni. Az adó-visszaigénylő lap csak 1 darab számlának a
termékértékesítésre vonatkozó adatait tartalmazhatja úgy, hogy azok nem
térhetnek el a számla adataitól. Az adó-visszaigénylő lapot a termék
értékesítője 3 példányban állítja ki, amelyből az első 2 példányt a külföldi
utasnak adja át, a harmadik példányt pedig saját nyilvántartásában őrzi meg.
(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés c) pontjában említett
kiléptetést a vámhatóság igazolja, az adó-visszaigénylő lap záradékolt és
lebélyegzett második példányát a külföldi utastól bevonja.
(4) Az adómentesség érvényesítésének feltétele, hogy
a) a termék értékesítője birtokolja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c)
pontja szerint záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá
b) ha a termékértékesítés teljesítésekor adó felszámítása történt, a
felszámított adót a termék értékesítője - az (5)-(8) bekezdések szerint - a
külföldi utas részére visszatérítse.
(5) Az adó visszatéríttetését a termék értékesítőjénél személyesen a
külföldi utas, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja
indítványozhatja. Abban az esetben, ha a külföldi utas
a) személyesen jár el, köteles úti okmányát bemutatni;
b) nem személyesen jár el, a nevében és képviseletében eljárónak csatolnia
kell a nevére szóló írásos meghatalmazást.
(6) Az adó visszatéríttetése érdekében a külföldi utas, illetőleg
meghatalmazottja a termék értékesítőjének
a) átadja az adó-visszaigénylő lap (1) bekezdés c) pontja szerint
záradékolt és lebélyegzett első példányát, továbbá
b) bemutatja a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla eredeti
példányát.
(7) A visszatérített adó forintban illeti meg a külföldi utast, amelyet
készpénzben kell kifizetni. A termék értékesítője és a külföldi utas azonban
ettől eltérő pénznemben és fizetési módban is megállapodhat.
(8) A termék értékesítője köteles egyúttal gondoskodni arról is, hogy a
termékértékesítés teljesítését tanúsító számla ismételt adó-visszatéríttetésre
ne jogosítson. Ennek érdekében a visszaszolgáltatást megelőzően a számla
eredeti példányán az „áfa elszámolva” jelölést kötelezően fel kell tüntetni, és
az így megjelölt számláról a termék értékesítőjének fotómásolatot kell
készítenie, amelyet köteles nyilvántartásában megőrizni.
(9) Abban az esetben, ha a (4) bekezdés b) pontja szerint adó
felszámítása történt, és azt a termék értékesítője korábban fizetendő adóként
megállapította és bevallotta, jogosult arra, hogy legkorábban abban az
adómegállapítási időszakban, amelyben a külföldi utas részére az adó
visszatérítése megtörtént, csökkentse a 131. § (1) bekezdése szerint
megállapított fizetendő adót a visszatérített adó összegével, feltéve, hogy ezt
az összeget nyilvántartásában elkülönítetten mutatja ki.
(10) Az adó-visszaigénylő lap kötelező adattartalma a következő:
a) a termék értékesítőjének neve, címe és adószáma;
b) a külföldi utas neve, címe és úti okmányának száma;
c) a termékértékesítés teljesítését tanúsító számla sorszáma;
d) a termékértékesítés - adóval együtt számított - összellenértéke;
e) a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság záradékának és
bélyegzőjének helye annak igazolására, hogy a termék a Közösség területét
elhagyta.
(11) Az adó-visszaigénylő lap rovatait legalább 4 nyelven (magyar, angol,
német és orosz) kell feltüntetni, és azokat magyar nyelven kell kitölteni.
100. § (1) Abban az esetben, ha a beszerző
közhasznú tevékenységet folytató személy, szervezet, a 98. § (1) bekezdése
szerinti adómentesség alkalmazásához szükséges az is, hogy a közhasznú
tevékenységet folytató személy, szervezet a részére értékesített terméket
igazoltan kizárólag a Közösség területén kívül végzett humanitárius, karitatív
vagy oktatási tevékenységéhez használja, egyéb módon hasznosítsa.
(2) Abban az esetben, ha a közhasznú tevékenységet folytató személy,
szervezet a részére értékesített terméket maga vagy - javára - más az
értékesítéssel egyidejűleg nem adja fel küldeményként vagy nem fuvarozza el a
Közösség területén kívülre, a 98. § (1) bekezdése szerinti adómentesség az adó
utólagos visszatéríttetése iránti jog formájában illeti meg a közhasznú
tevékenységet folytató személyt, szervezetet.
(3) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú
tevékenységet folytató személyt, szervezetet terhelő igazolási kötelezettséget,
az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező adattartalmát, valamint az
adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb eljárási rendelkezéseket külön
jogszabály határozza meg.
101. § (1) Mentes az adó alól az olyan terméken -
ide nem értve az ingatlant - belföldön végzett munka, amely terméket ilyen
célból szereztek be vagy importáltak, majd a munka befejezését követően a
terméket küldeményként feladják vagy elfuvarozzák - a (2) bekezdésben
meghatározott feltételek szerint - a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy
a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) a szolgáltatás nyújtója maga vagy - javára - más végzi;
b) a (3) bekezdésben meghatározott további feltételek szerint a szolgáltatás
igénybevevője maga vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek a
szolgáltatásnyújtás teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90
napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető
hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül a terméket rendeltetésszerűen
ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a
próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja abban az esetben alkalmazható, ha
ezzel összefüggésben a szolgáltatás igénybevevője nem telepedett le belföldön,
letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye
nincs belföldön.
102. § (1) Mentes az adó alól a szolgáltatás
nyújtása - a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint adómentes
szolgáltatásnyújtások kivételével - abban az esetben, ha az olyan termékhez
kapcsolódik közvetlenül,
a) amely az 54. § alkalmazása alá tartozik;
b) amelyet a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesítenek;
c) amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeznek munkát.
(2) Az (1) bekezdés különösen alkalmazandó a termék fuvarozására és a
termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások nyújtására.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési
eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése abban az
esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a) kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi
célú személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet
végez;
b) segély- vagy mentőtevékenységet, illetőleg part menti halászati
tevékenységet - a fedélzeti ellátás kivételével - végez;
c) hadihajó (vtsz. 8906 10 00), feltéve, hogy a hadihajó rendeltetési kikötő-
vagy horgonyzóhelye nem belföldön van.
(2) Mentes az adó alól továbbá:
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett víziközlekedési
eszköz - ideértve annak felszerelését és tartozékát is - értékesítése,
bérbeadása, karbantartása, javítása, felújítása vagy átalakítása;
b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az
esetben, ha az az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett
víziközlekedési eszköz - ideértve annak rakományát is - rendeltetésszerű
működéséhez, használatához közvetlenül szükséges.
104. § (1) Mentes az adó alól a kizárólag vagy
túlnyomó részben a nemzetközi légikereskedelmi forgalomban részt vevő
vállalkozás által használt légiközlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti
ellátását szolgáló termék értékesítése.
(2) Mentes az adó alól továbbá:
a) az (1) bekezdésben említett légiközlekedési eszköz - ideértve annak
felszerelését és tartozékát is - értékesítése, bérbeadása, karbantartása,
javítása, felújítása vagy átalakítása;
b) az a) pontban nem említett egyéb szolgáltatás nyújtása abban az
esetben, ha az az (1) bekezdésben említett légiközlekedési eszköz - ideértve
annak rakományát is - rendeltetésszerű működéséhez, használatához közvetlenül
szükséges.
105. § Mentes az adó alól a személy szállítása
abban az esetben, ha akár az indulási hely vagy az érkezési hely, akár
mindkettő nem belföldön van.
106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése
abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik,
és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül,
feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő
helybeni fogyasztás célját szolgálja.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő
értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében
107. § (1) Mentes az adó alól a termék
értékesítése, szolgáltatás nyújtása abban az esetben, ha az
a) hivatalos célra a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet, személyes
célra pedig a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagja részére
történik, feltéve, hogy viszonosság áll fenn;
b) hivatalos célra a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként
elismert szervezet vagy annak képviselete (a továbbiakban: nemzetközi
szervezet), személyes célra pedig a nemzetközi szervezet tisztviselője részére
történik a nemzetközi szervezetet létrehozó vagy a nemzetközi szervezet
székhelyegyezményéről szóló - jogszabályban kihirdetett - nemzetközi
szerződésben meghatározottak szerint, feltéve, hogy az előzőekben említett
nemzetközi szerződés a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint
belefoglalt közvetett adók elengedéséről vagy visszatérítéséről rendelkezik;
c) az Észak-atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres
ereje - ide nem értve a Magyar Honvédséget - részére történik, feltéve, hogy az
a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt kísérő
polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására szolgál;
d) belföldön kívül az Észak-atlanti Szerződés valamely más tagállamában
állomásozó fegyveres erő részére történik, ideértve az ott állomásozó összes
fegyveres erőt, de ide nem értve e tagállam saját fegyveres erejét, feltéve,
hogy az a közös védelmi erőfeszítés keretében a fegyveres erő, illetőleg az azt
kísérő polgári állomány használatára, vagy éttermük, kantinjuk ellátására
szolgál;
e) az Egyesült Királyság fegyveres ereje részére történik, feltéve, hogy az a
Ciprusi Köztársaság megalakulásáról, 1960. augusztus 16. napján kelt nemzetközi
szerződés értelmében az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres
erejének, illetőleg az azt kísérő polgári állomány használatára vagy éttermük,
kantinjuk ellátására szolgál.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés alkalmazásának
további feltétele, hogy az értékesített terméket - az (1) bekezdésben említett
beszerző nevére szóló rendeltetéssel - küldeményként belföldön feladják vagy
belföldről elfuvarozzák, és a termék belföldről való elhagyásának tényét,
amelynek a termékértékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját
követő 90 napon belül kell megtörténnie, anélkül, hogy ezen határidőn belül az
értékesített terméket rendeltetésszerűen használnák, egyéb módon hasznosítanák,
ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást, fuvarlevél vagy az értékesített
terméket kísérő egyéb okirat igazolja, kivéve:
a) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett
nemzetközi szerződés az adómentes termékértékesítésről és annak alkalmazása
feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik;
b) az (1) bekezdés c) pontját.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség az adó utólagos visszatéríttetése
iránti jog formájában illeti meg a termék beszerzőjét, szolgáltatás
igénybevevőjét
a) az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatások igénybevétele után, kivéve:
aa) az (1) bekezdés b) pontját abban az esetben, ha az ott említett
nemzetközi szerződés az adómentes szolgáltatásnyújtásról és annak alkalmazása
feltételeiről kifejezetten másként rendelkezik, valamint
ab) az (1) bekezdés c) pontját;
b) abban az esetben, ha a termék a (2) bekezdés értelmében nem hagyja el
belföldet.
(4) Az (1) bekezdés a) pontjában említett viszonosság kérdésében a
külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó.
(5) Abban az esetben, ha a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő
csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének
napját megelőzően kötött és törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés
kifejezetten a termékek, szolgáltatások árába (díjába) rendszerint belefoglalt
közvetett adók alóli mentességéről vagy azok elengedéséről, visszatérítéséről
rendelkezik, az előzőekben említett nemzetközi szerződésben meghatározott
jogosultat megilleti az (1) bekezdés szerinti adómentesség úgy, hogy annak
alkalmazásában a jogosultat
a) nemzetközi szervezet tisztviselőjének [(1) bekezdés b) pontja] kell
tekinteni, ha az illető természetes személy;
b) nemzetközi szervezetnek kell tekinteni, ha az az a) pont alá nem
tartozó személy, szervezet.
108. § (1) A 107. § (1) bekezdésének a) és
b) pontjában említett hivatalos cél körébe az a termékbeszerzés,
szolgáltatás-igénybevétel tartozik - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b)
pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem
rendelkezik -, amelyet a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet,
valamint a nemzetközi szervezet a számviteli nyilvántartásában, a
rendeltetésszerű működéshez szükséges pénzügyi kiadások között mutatnak ki.
(2) Vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele esetében a hivatalos cél
elismeréséhez szükséges az is, hogy a diplomáciai és a hivatásos konzuli
képviselet, valamint a nemzetközi szervezet által rendezett fogadáson - a
képviselet, szervezet vezetőjének írásos nyilatkozata alapján - legalább 10
meghívott személy vegyen részt.
(3) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett
személyes célra biztosított adómentesség naptári évente a viszonosságnak
megfelelően, de legfeljebb 300 000 forintnak megfelelő pénzösszegű értékkeret
erejéig illeti meg a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját,
valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét, feltéve, hogy a 107. § (1)
bekezdésének b) pontjában említett nemzetközi szerződés kifejezetten
másként nem rendelkezik.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeretbe:
a) beleszámít a diplomáciai és a hivatásos konzuli képviselet tagját, valamint
a nemzetközi szervezet tisztviselőjét a Jöt. szerint megillető
jövedékiadó-visszatérítés is;
b) nem számítandó be az az adómentesség, amely a diplomáciai és a hivatásos
konzuli képviselet tagját, valamint a nemzetközi szervezet tisztviselőjét -
értékkorlátozás nélkül - abban az esetben illeti meg, ha biztosítási szerződés
alapján a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele igazoltan azért
történik, hogy az a biztosított vagyonban keletkezett kárt pótolja.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott értékkeret családonként - a közös
háztartásban élő jogosultakra vonatkozóan - összevonható.
(6) A 107. § (1) bekezdésének a) és b) pontjának
alkalmazásában - feltéve, hogy a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett nemzetközi szerződés kifejezetten másként nem rendelkezik -
a) diplomáciai képviselet tagja:
aa) a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 28. napján aláírt bécsi
egyezmény 1. cikkének e) és f) pontja alá tartozó természetes személy,
feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében
elismeri, és
ab) az aa) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag,
feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében
elismeri;
b) a hivatásos konzuli képviselet tagja:
ba) a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24. napján aláírt bécsi
egyezmény 1. cikkének c)-e) pontjai alá tartozó természetes személy,
feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében
elismeri, és
bb) a ba) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag,
feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen minőségében
elismeri;
c) nemzetközi szervezet tisztviselője:
ca) az a természetes személy, akit a 107. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett nemzetközi szerződésben meghatározottak termékek, szolgáltatások árába
(díjába) rendszerint belefoglalt közvetett adók alóli mentesség személyében
megilleti, feltéve, hogy a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen
minőségében elismeri, és
cb) a ca) alpontban meghatározottal közös háztartásban élő családtag,
feltéve, hogy az illetőt a fogadó állam arra jogosított hatósága ilyen
minőségében elismeri.
(7) A (6) bekezdéstől függetlenül nem jogosult adómentességre az a
természetes személy, aki magyar állampolgár vagy állandó belföldi tartózkodásra
jogosult személy.
(8) A 107. § szerinti adómentességhez, illetőleg adó-visszatéríttetési jog
gyakorlásához fűződő igazolási kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti
kérelem kötelező adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével
kapcsolatos eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza meg.
109. § Mentes az adó alól az arany értékesítése
abban az esetben, ha az bármely állam központi bankja részére történik.
Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében
110. § (1) Mentes az adó alól a más nevében és
javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának nyújtása abban az esetben,
ha az általa közvetített ügylet
a) a 98-109. §-ok bármelyike szerint mentes az adó alól;
b) teljesítési helye a Közösség területén kívül van.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az utas [206. § (1) bekezdésének c)
pontja] nevében és javára eljáró közvetítő közvetítői szolgáltatásának
nyújtására abban az esetben, ha olyan szolgáltatást közvetít, amely a Közösség
valamely más tagállamában teljesül.
Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes
tevékenységek esetében
111. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek
az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal
a) vám elé állítás során átmeneti megőrzés alatt áll; vagy
b) vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolandó; vagy
c) vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás
felfüggesztő eljárás hatálya alá vonandó.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további
értékesítésre is, amely
a) a termék (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vámjogi
helyzetére, vagy
b) a terméknek az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárások hatálya
alatti állására
(3) Mentes az adó alól továbbá az (1) és (2) bekezdés alkalmazása alá
tartozó termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
112. § (1) Mentes az adó alól:
a) a 24. § (1) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az
esetben, ha az a termék teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali vagy
külső közösségi árutovábbítási eljárás, vagy
b) a 24. § (2) bekezdése szerint importált termék értékesítése abban az esetben,
ha az a termék belső közösségi árutovábbítási eljárás
hatálya alatti állására
nincs befolyással.
(2) Mentes az adó alól továbbá az (1) bekezdés alá tartozó termékhez
közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás nyújtása.
113. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek
az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal adóraktározási
eljárás hatálya alá vonandó.
(2) Adóraktározási eljárás hatálya alá nem vonható az a termék,
a) amely a Vámrendelet 4. cikkének 7. pontja értelmében nem minősül közösségi
árunak, illetőleg
b) amelyet közvetlenül kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak.
(3) Az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat a 4. számú
melléklet tartalmazza.
114. § A 113. § (2) bekezdésének b) pontjától
eltérően adóraktározási eljárás hatálya alá vonható a termék abban az esetben,
ha annak értékesítése, Közösségen belüli beszerzése olyan adóalany részére
történik, aki (amely) a terméket igazoltan abból a célból szerzi be, hogy az a
Közösség területén kívüli területre történő repülés során a légi közlekedési
eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátását szolgálja.
115. § A 113. § (1) bekezdése szerinti
adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely a termék
adóraktározási eljárás hatálya alatti állására nincs befolyással.
116. § Mentes az adó alól az adóraktározási
eljárás hatálya alá vonandó vagy vont termékhez közvetlenül kapcsolódó
szolgáltatás nyújtása.
a) a termék a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában
említett vámjogi helyzetének megszűnésével, illetőleg
b) a terméknek a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1)
bekezdésében említett eljárások hatálya alóli kikerülésével
annak importja történik
az 54. § értelmében, és egyúttal annak értékesítése, illetőleg Közösségen
belüli beszerzése is történik, a termék értékesítése, illetőleg Közösségen
belüli beszerzése mentes az adó alól.
118. § E cím alkalmazásában a 111. § (3)
bekezdésében, a 112. § (2) bekezdésében és a 116. §-ban említett termékhez
közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás különösen a termék fuvarozása, a termék
fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, valamint a 42. § (1)
bekezdésének c) és d) pontja alá tartozó szolgáltatások.
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik -
ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított
adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a
termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az
adólevonási jog - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó áthárítására
jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.
120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az
adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon
hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az
adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik
adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá
áthárított;
b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is
-, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;
c) termék importjához kapcsolódóan
ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg
cb) maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;
d) előleg részeként megfizetett;
e) a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett
termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított
[a)-e) pontok a
továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].
121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának
joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb
módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön
teljesítene, adóköteles lenne;
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98-117. §-ok szerint
adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb
módon hasznosítja;
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes
szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve,
hogy
ca) a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül
telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy
olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint
adómentesen végeztek munkát.
122. § (1) Annak a személynek, szervezetnek,
akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul,
adólevonási joga az ott meghatározott feltételek teljesülésekor keletkezik.
(2) Az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg
a) a 6. § (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja
meg azt az összeget, amelyet az adóalanynak fizetendő adóként kellene
megállapítania akkor, ha a termék értékesítése adóköteles lenne;
b) a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben
nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a termék értékesítése után
fizetendő adóként megállapított.
Előzetesen felszámított adó megosztása
123. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany
egyaránt teljesít a 120. és 121. § szerint adólevonásra jogosító
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást (a továbbiakban: adólevonásra jogosító
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) és arra nem jogosító
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, az előzetesen felszámított adó
kizárólag az adólevonásra jogosító termékértékesítésének,
szolgáltatásnyújtásának betudható részében vonható le.
(2) Az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének
megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett
nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően
alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék,
szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító
termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító
termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja (tételes elkülönítés).
(3) Abban az esetben, ha a termék, szolgáltatás természete, illetőleg a
használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen
felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem
végezhető el, az adóalany a megosztást más, az (1) bekezdésben említett
követelményt kielégítő szabályok szerint is elvégezheti. Ennek hiányában a
tételes elkülönítés szabályai szerint meg nem osztható előzetesen felszámított
adót az 5. számú mellékletben meghatározott számítási módszer
alkalmazásával kell arányosan megosztani.
124. § (1) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem
vonható le:
a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59)
terhelő előzetesen felszámított adó;
b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen
felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez
szükséges;
c) az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő
előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez,
fenntartásához szükséges;
d) a személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó;
e) a 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpárt (vtsz.
8711-ből) terhelő előzetesen felszámított adó;
f) a jachtot (vtsz. 8903) terhelő előzetesen felszámított adó;
g) az f) pontban nem említett egyéb víziközlekedési eszközt (vtsz.
8903) terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az sport- vagy
szórakozási cél elérésére alkalmas;
h) a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó;
i) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő
előzetesen felszámított adó;
j) az élelmiszert terhelő előzetesen felszámított adó;
k) az italt terhelő előzetesen felszámított adó.
(2) A 120. és 121. §-tól függetlenül nem vonható le továbbá:
a) az (1) bekezdés d)-g) pontjaiban említett termékek bérbevételét,
b) a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást,
c) a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges szolgáltatást,
d) a taxiszolgáltatást (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások
Jegyzékében - a továbbiakban: SZJ - 60.22.11),
f) az úthasználati szolgáltatást,
g) a vendéglátó-ipari szolgáltatást,
h) a szórakoztatási célú szolgáltatást (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72)
terhelő előzetesen
felszámított adó.
(3) A 120. és 121. §-tól függetlenül szintén nem vonható le:
a) a távbeszélő-szolgáltatást (SZJ 64.20.11 és 64.20.12),
b) a mobiltelefon-szolgáltatást (SZJ 64.20.13),
c) az internetprotokollt alkalmazó, beszédcélú adatátviteli szolgáltatást (SZJ
64.20.16-ból)
terhelő előzetesen
felszámított adó összegének 30 százaléka.
Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
125. § (1) A 124. §-tól eltérően az előzetesen
felszámított adó levonható, ha
a) a 124. § (1) bekezdésének a)-g) és i)-k) pontjaiban említett
esetekben a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgál;
b) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben, feltéve,
hogy a 86. § (1) bekezdésének j) pontja alá tartozó lakóingatlan
igazoltan továbbértékesítési célt szolgál, és az értékesítő adóalany élt a 88.
§ szerinti választási jogával;
c) a 124. § (1) bekezdésének d)-h) pontjaiban említett esetekben a
terméket igazoltan a 6. § (4) bekezdésének a) vagy b) pontja
szerint értékesítik;
d) a 124. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatást igazoltan a
15. § szerinti szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe;
e) a 124. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben a szolgáltatás igénybevétele
fejében járó ellenérték legalább 30 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a
15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.
(2) A 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az
esetben is, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül
a) a 124. § (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben igazoltan
egészben vagy túlnyomó részben taxiszolgáltatás nyújtása érdekében használja;
b) a 124. § (1) bekezdésének d)-g) pontjaiban említett esetekben
igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja;
c) a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan
egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, feltéve,
hogy élt a 88. § szerinti választási jogával;
d) a 124. § (1) bekezdésének i) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában
említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb
módon hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként a 6. § (4)
bekezdésének b) pontja szerinti értékesítés adóalapjába beépíti;
e) a 124. § (1) bekezdésének j) és k) pontjában említett esetben
igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy használja, egyéb módon
hasznosítja, hogy az közvetlen anyagjellegű ráfordításként más
termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjába beépíti;
f) a 124. § (2) bekezdésének e) és f) pontjában említett esetben
igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű
szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja.
126. § (1) A 125. §-ban említett igazolási
kötelezettség különösen olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli
az adóalanytól, amely alkalmas az adólevonási jog korlátozása alóli mentesülés
- ott meghatározott - feltételeinek egyértelmű, megbízható és folyamatos
követésére.
(2) A 125. § alkalmazásában túlnyomó rész alatt az adólevonási jog
korlátozása alóli mentesülés feltételeinek - egy ésszerűen megállapított
időtartam átlagában - legalább 90 százalékos teljesülése értendő.
(3) A (2) bekezdésben említett követelmény teljesülésének mérése olyan
számszerű formában kifejezett mutató alkalmazását igényli az adóalanytól, amely
a termék, szolgáltatás természetére, illetőleg a használat, egyéb módon történő
hasznosítás jellegére tekintettel a leginkább tárgyilagos eredményt adja.
Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának
tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon
a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet
teljesítését tanúsító számla;
b) a 120. § b) pontjában említett esetekben mindazon okiratok, amelyek
a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, illetőleg - az
előzőekben említettek sérelme nélkül - termék Közösségen belüli beszerzése
esetében, valamint egyéb olyan esetben, amelyben a termék értékesítője,
szolgáltatás nyújtója - ilyen minőségében - belföldön, vagy a Közösség más tagállamában
nyilvántartásba vett adóalany, a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító
számla;
c) a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék
szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, valamint
ca) a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó
megfizetését igazoló határozat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője
fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló
nyilatkozata az adó megfizetéséről,
cb) a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek
a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő
adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi
képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként
történt megállapításáról és bevallásáról;
d) a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg
megfizetését tanúsító számla;
e) a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a
fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.
(2) Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását
megelőzően az adóalany megszűnik, de van az e törvényben szabályozott jogok és
kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az adólevonási jog gyakorlása
egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany
abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett okiratok
jogelődjének nevére szólnak.
(3) Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6.
§ (4) bekezdésén alapul, az adólevonási jogot - az adólevonási jog gyakorlása
egyéb feltételeinek sérelme nélkül - olyan, az (1) bekezdésben említett
okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az adóalannyá válását
megelőzően keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett termék
igazolt tulajdonosa nevére vagy igazolt jogelődjének nevére szólnak.
(4) A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg
az (1) bekezdésben említett okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból
adóként kiszámítható összeget.
(5) A (4) bekezdés sérelme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó
összegében nem haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék,
szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani abban az
esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdését
kell alkalmazni.
(6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar
nyelvű, az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során az
adólevonási jogot gyakorló adóalanytól megkövetelhető, hogy saját költségére
gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás
tisztázása másként nem lehetséges.
128. § A 127. § értelemszerűen alkalmazandó abban
az esetben is, ha az adólevonási jog a 121. §-on alapul.
Adólevonási jog engedményezése
129. § (1) Az importáló helyett annak közvetett
vámjogi képviselője gyakorolhatja a termék importjához kapcsolódó előzetesen
felszámított adó levonását, ha
a) az importálót az adólevonási jog keletkezésekor és azt követően az
adólevonási jog egyébként korlátozás nélkül megilleti, valamint
b) az a) pontban említett feltétel teljesüléséről az importáló
nyilatkozik vámjogi képviselőjének.
(2) A közvetett vámjogi képviselő az (1) bekezdés szerint megszerzett adólevonási
jogot - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül -
abban az esetben gyakorolhatja, ha
a) személyes rendelkezésére áll az (1) bekezdés b) pontjában említett,
nevére szóló nyilatkozat, valamint
b) belföldön nyilvántartásba vett adóalanyként nincs olyan, e törvényben
szabályozott jogállása, amely adólevonási jogát egyébként korlátozza.
(3) Abban az esetben, ha a közvetett vámjogi képviselő gyakorolja az (1)
bekezdés szerint megszerzett adólevonási jogot, az importálónak a termék
importjához kapcsolódó adólevonási joga elenyészik.
130. § (1) A 127. § (1) bekezdésének ca) és
cb) alpontjában, valamint a 129. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett nyilatkozatnak - az ott meghatározottakon túl - tartalmaznia kell még:
a) a nyilatkozat tevőjének és címzettjének nevét, címét és adószámát;
b) a termék importjának kétséget kizáró azonosításához szükséges adatokat.
(2) A nyilatkozatot írásba kell foglalni.
Adólevonási jog gyakorlásának módja
131. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany
az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét
csökkentheti az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban
(időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív, a
különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany
a) a soron következő adómegállapítási időszakban veheti figyelembe úgy, mint
az akkori adómegállapítási időszakban az (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő
adó együttes összegét csökkentő tételt, illetőleg
b) a 186. §-ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami
adóhatóságtól visszaigényelheti.
132. § (1) Abban az esetben, ha a levonható
előzetes felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az
adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, az eredetileg
levonható előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözet rendezésére a
(2)-(4) bekezdések alkalmazandók.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg
levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet csökkenti, az
adóalany köteles a különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1)
bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételt abban az
adómegállapítási időszakban - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel -,
amelyben az (1) bekezdésben említett változás bekövetkezik.
(3) Abban az esetben, ha az eredetileg levonható előzetesen felszámított
adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton
alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki, a különbözet (2) bekezdésben
említett rendezése arra az adómegállapítási időszakra esik, amelyben a
különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot
módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére
áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának
hónapját követő hónap 15. napja.
(4) Ha az (1) bekezdésben említett változás eredményeként az eredetileg
levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, az adóalany
jogosult - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül - a
különbözetet úgy figyelembe venni, mint a 131. § (1) bekezdése szerint
megállapított levonható előzetesen felszámított adó összegét növelő tételt,
legkorábban, abban az adómegállapítási időszakban, amelyben személyes
rendelkezésére áll a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében
említett okiratot módosító okirat.
133. § A 132. § alkalmazásában nem minősül az
eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők
utólagos változásának:
a) az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték teljes
vagy részleges meg nem térítése;
b) a 11. § (3) bekezdésében meghatározott esetek;
c) a megsemmisülés és más olyan vagyoni kár, amelyet az adóalany tevékenységi
körén kívül eső elháríthatatlan ok idézett elő, és ez utóbbi ok fennállását az
adóalany bizonyítja;
d) a c) pontban nem említett egyéb vagyoni kár, ha az adóalany
bizonyítja, hogy a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy járt el,
ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
134. § (1) A 11. § (2) bekezdésének a) pontjában
említett esetben az adóalanyt megilleti a tárgyi eszköz előállításához
felhasznált terméket, igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen
felszámított adó levonásának joga akkor is, ha az egyébként egészben vagy
részben nem illetné meg.
(2) Az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az
(1) bekezdés szerinti adólevonási jog legkorábban a vállalkozásán belül végzett
saját beruházás eredményeként előállított tárgyi eszköz rendeltetésszerű
használatbavételekor keletkezik.
135. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany
terméket tárgyi eszközként használ vállalkozásán belül, a tárgyi eszköz
rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően
a) ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónapig,
b) ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónapig
terjedő tartamban az
adóalany adólevonási jogát - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek
sérelme nélkül - az e § és a 136. § rendelkezéseinek figyelembevételével
gyakorolhatja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam figyelembevételével, annak a
naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amelybe rendre 11 hónap
elteltével a tizenkettedik hónap esik, az adóalany köteles a tárgyi eszközre
jutó előzetesen felszámított adó összegének
b) ingatlan esetében pedig 1/20 részére
vonatkozóan utólagos
kiigazítást elvégezni, feltéve, hogy a levonható előzetesen felszámított adó
összegét meghatározó tényezőkben változás következik be a tárgyi eszköz
rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest, és a számítás
eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy
meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
(3) A (2) bekezdés szerinti különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését
kell megfelelően alkalmazni.
136. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a
tárgyi eszközt a 135. § (1) bekezdésében meghatározott időtartamon belül
értékesíti, a teljesítés hónapjára és a hátralevő hónapokra együttesen
időarányosan jutó előzetesen felszámított adó összegét
a) véglegesen levonhatja, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra
egyébként jogosítaná;
b) véglegesen nem vonhatja le, ha a tárgyi eszköz értékesítése adólevonásra
egyébként nem jogosítaná.
(2) Ha az (1) bekezdés szerint az eredetileg levonható előzetesen
felszámított adó összegéhez képest különbözet keletkezik, és annak összege
abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja az 1000 forintnak megfelelő
pénzösszeget, a különbözetre a 132. § (2) és (4) bekezdését kell megfelelően
alkalmazni.
Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
137. § (1) Abban az esetben, ha az állami
adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - az adóalany adószámát
felfüggeszti, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését
elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően - az adólevonási
jog gyakorlásának egyéb feltételeitől függetlenül - nem gyakorolhatja.
(2) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései
alapján - az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy nem
törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási jogát az adószám
felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően
- az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek sérelme nélkül - ismét
gyakorolhatja.
(3) Abban az esetben, ha az állami adóhatóság - az Art. rendelkezései
alapján - az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy
egyúttal törli az adóalany adószámát, az adóalany adólevonási joga az adószám
törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával elenyészik.
Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása
esetében
138. § Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
esetében az adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - az az adóalany
fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.
139. § Abban az esetben, ha a termék értékesítése
teljesítési helyének megállapítására a 32., 34. és 35. §-ok bármelyikét kell
alkalmazni, az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal
nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás
nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37-45. §-ok bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást
igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti,
b) a 46. §-t kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő adóalany
fizeti,
feltéve, hogy a
szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye nincs belföldön.
141. § A 91. § (2) bekezdésének b) pontjában
említett termékértékesítés esetében az adót a terméket beszerző belföldön
nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja] fizeti,
ha
a) a termék értékesítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint
történik, valamint
b) a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a
belföldön nyilvántartásba vett címzett nevére történő számlakibocsátás
tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának - összhangban a
Héa-irányelv 220-236. cikkeivel -, amelyben a termék értékesítőjét adóalanyként
nyilvántartásba vették.
142. § (1) Az adót a termék beszerzője,
szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b) ingatlanhoz kapcsolódó építés-szerelési, fenntartási, takarítási,
tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások
nyújtása esetében;
c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez,
szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet
rendelkezésre bocsátása esetében;
d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében;
e) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó
termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett
választási jogával;
f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében,
amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére
irányul;
g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék és egyéb, a
teljesítésekor szokásos piaci árát tekintve 100 000 forintnak megfelelő
pénzösszeget meghaladó termék értékesítése esetében, ha az értékesítő adóalany
felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító
eljárás hatálya alatt áll.
(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti
ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában meghatározottaknak is
teljesülniük kell.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében
érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek
alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
(4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában - akár termék
értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt - belföldön
nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet
is.
(5) Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében
érintett bármelyik fél kérheti
a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon,
b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa
a (3) bekezdésben
említett feltételek teljesüléséről.
(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási
kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre
adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni.
(7) Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője,
szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben
áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében
143. § (1) Termék Közösségen belüli beszerzése
esetében az adót - a (2) bekezdésben és a 144. §-ban meghatározott eltéréssel -
a terméket beszerző
(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében az adót az
új közlekedési eszközt beszerző, az a nem-adóalany személy, szervezet is
fizeti, aki (amely) nem jogi személy.
144. § A 22. § (5) bekezdésében említett esetben
az adót a vevői készletből terméket beszerző fizeti.
Adófizetésre kötelezett termék importja esetében
145. § (1) Termék importja esetében az adót az
importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a vámjogi rendelkezések értelmében
adósként - ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt - behozatali
vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben,
ha a termék importja vámköteles lenne.
(2) Abban az esetben, ha a termék importja során a vámeljárásban az
importáló helyett annak közvetett vámjogi képviselője jár el, az adót a
közvetett vámjogi képviselő fizeti.
(3) A 129. § megsértésével jogosulatlanul levont előzetesen felszámított
adó megfizetéséért az importálóval együtt annak közvetett vámjogi képviselője
egyetemlegesen felelős.
Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes
tevékenységek esetében
146. § (1) Abban az esetben, ha a termék
a) a 111. § (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett
vámjogi helyzete megszűnik, illetőleg
b) a 111. § (1) bekezdésének c) pontjában, a 112. § (1) bekezdésében, a
113. § (1) bekezdésében említett eljárások hatálya alól kikerül,
az adót az fizeti, aki
(amely) azt az adóztatandó ügyletet teljesíti a 2. § értelmében, amelynek
betudhatóan az a) pont szerinti esetben a termék vámjogi helyzete megszűnik,
a b) pont szerinti esetben pedig a termék az ott felsorolt eljárások
hatálya alól kikerül.
(2) A 4. számú melléklet 35. pontjában meghatározott esetben az adóraktár
üzemeltetője az (1) bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezettel együtt
egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért.
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
147. § (1) E törvény egyéb rendelkezéseitől
függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely) számlán áthárított adót,
illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel.
(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként
szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja,
hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett
adatokat.
148. § (1) Az az adóalany, aki (amely)
adófizetésre kötelezett, de gazdasági céllal belföldön nem telepedett le,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye nincs belföldön, az e törvényben szabályozott jogainak gyakorlására,
kötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(2) Abban az esetben, ha az adófizetésre kötelezett adóalany gazdasági
céllal harmadik államban telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában
pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van harmadik államban,
pénzügyi képviselő megbízása kötelező.
(3) A (2) bekezdés nem vonatkozik arra az adóalanyra, akire (amelyre) a
XIX. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
149. § (1) Az adóalany egyidejűleg csak egy
pénzügyi képviselőt bízhat meg ilyen tevékenység folytatására.
(2) A pénzügyi képviselet e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art.
rendelkezéseit kell alkalmazni.
Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
150. § (1) A levonható előzetesen felszámított
adó összegének erejéig az adóalany kezesként felel a rá áthárított adó
megfizetéséért, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó
ellenérték adót is tartalmazó összegét
a) maradéktalanul nem térítette meg; vagy
b) egészben vagy túlnyomó részben nem pénzzel, nem készpénz-helyettesítő
fizetési eszközzel vagy nem pénzhelyettesítő eszközzel térítette meg.
(2) A kezesi felelősség az (1) bekezdés a) pontjában említett
esetben a meg nem térített összeg adótartalmának megfizetésére terjed ki.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában túlnyomó rész alatt
az értendő, ha a pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy
pénzhelyettesítő eszközzel történt megtérítés részaránya a megtérített összeg
adótartalmát sem éri el.
151. § (1) Abban az esetben, ha
a) terméket egymást követően többször értékesítenek oly módon, hogy azt
közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló
rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, illetőleg
b) szolgáltatás nyújtásában saját néven, de más javára járnak el,
az előzőek szerint
érintett adóalanyok mindegyike (e § alkalmazásában a továbbiakban: részes
adóalany) egyetemlegesen felelős azon adó megfizetéséért, amely bármely más
részes adóalanynál, mint általa fizetendő adó megállapítható, de az az ehhez
fűződő kötelezettségét egészben vagy részben nem teljesítette.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a részes adóalanyok
a) belföldön nyilvántartásba vettek, vagy egyébként arra kötelezettek, és
b) együttesen kapcsolt vállalkozások
(3) A felelősség érvényesítésének nem akadálya, ha a részes adóalany - az e
törvényben szabályozott jogállása alapján - adófizetésre egyébként nem
kötelezett.
152. § A 150. és 151. § szerinti esetekben az
adófizetésre kötelezett nem mentesül e kötelezettsége alól, ha az erről szóló
hatósági határozat kézhezvételének napját követően az adó megfizetése nélkül
szűnik meg a felelősségét megalapozó ok.
153. § (1) Az adót az adófizetésre kötelezett -
ha e törvény másként nem rendelkezik - maga állapítja meg (önadózás).
(2) Az önadózás e törvényben nem szabályozott kérdéseiben az Art.
rendelkezéseit kell alkalmazni.
154. § (1) Arra az adófizetésre kötelezettre,
akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésének b) és c)
pontján alapul, az adót az állami adóhatóság határozattal állapítja meg.
(2) Új közlekedési eszköz Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az új
közlekedési eszköz egyúttal a regisztrációs adóról szóló törvény hatálya alá is
tartozik, és annak beszerzője a 143. § (1) bekezdésének b) pontjában és
(2) bekezdésében meghatározott személy, szervezet, az adót a vámhatóság
határozattal állapítja meg.
155. § (1) Termék importja esetében az adót a
vámhatóság határozattal állapítja meg az adófizetésre kötelezettre.
(2) A vámhatóság a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásáról szóló
határozattal állapítja meg az adót abban az esetben is, ha a termék importja a
95. § szerint mentes az adó alól.
156. § (1) A 155. § (1) bekezdésétől eltérően az
adót önadózással állapítja meg az az adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek)
részére azt - kérelmére - a vámhatóság engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megszerzéséhez a következő
feltételek együttes teljesülése szükséges:
a) a kérelmező belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akinek (amelynek)
nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó
fizetése ne lenne követelhető;
b) a kérelmező a Vámtv. rendelkezései szerint megbízható vámadós;
c) a kérelmezőnek a tárgyévet megelőző naptári évben a 89. és 98-109. §-ok
szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként
megtérített vagy megtérítendő - éves szinten göngyölített - összeg eléri vagy
meghaladja
ca) az ugyanezen időszakban a 2. § a) pontja szerinti összes
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékeként megtérített vagy
megtérítendő - adó nélkül számított és éves szinten göngyölített - összeghez
viszonyítottan a 67 százalékos hányadot, de legalább a 10 milliárd forintot,
vagy
(3) A (2) bekezdésben említett feltételek teljesülését is igazoló, engedély
iránti kérelmet legkésőbb a tárgyév március 31. napjáig kell a vámhatósághoz
benyújtani.
(4) A vámhatóság az engedélyt a tárgyév július 1. napjától a tárgyévet
követő év június 30. napjáig terjedő időszakra adja meg.
(5) A (2) bekezdés c) pontját érintően tett önellenőrzés vagy
utólagos adómegállapítás - ide nem értve a kérelem benyújtásáig beadott
önellenőrzést, illetőleg az addig az időpontig jogerőre emelkedett utólagos
adómegállapítást - az elbírált kérelmet nem érinti.
(6) Az önadózásra való jogosultság a (4) bekezdésben említett határnap
elteltével, illetőleg az engedély visszavonásával szűnik meg. Az engedélyt a
vámhatóság visszavonja, ha
b) a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek
bármelyike az engedély szerinti időszakban nem teljesül;
c) az engedélyes jogutód nélkül megszűnik, vagy jogutódlással szűnik meg, de a
jogutódra a (2) bekezdésben említett feltételek nem teljesülnek.
157. § Abban az esetben, ha a 156. § szerinti
engedélyes egyúttal közvetett vámjogi képviselő is, jogosult az adót
önadózással megállapítani arra a termékimportra is, amelyben az importáló
megbízása alapján jár el, függetlenül attól, hogy az importáló maga a 156. §
szerint engedélyes-e, vagy nem.
158. § (1) A 147., 150. és 151. §-okban említett
esetekben az adót az állami adóhatóság határozattal állapítja meg az
adófizetésre kötelezettre.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha a 147. §-ban említett esetben az
adófizetésére kötelezett egyúttal belföldön nyilvántartásba vett adóalany is,
az adót önadózással állapítja meg, feltéve, hogy e törvényben szabályozott
jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.
Számlakibocsátási kötelezettség
159. § (1) Az adóalany köteles - ha e törvény
másként nem rendelkezik - a 2. § a) pontja szerinti
termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője,
szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy
vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany
köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha
a) részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet;
b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget
fizet, és az kéri a számla kibocsátását;
c) belföldön kívül, a Közösség területén vagy harmadik államban teljesít
termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy gazdasági célú
letelepedési helye kizárólag belföldön van, gazdasági célú letelepedési hely
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van kizárólag
belföldön.
(3) A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a számla
annak a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának az adatait
tartalmazza, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg
beszámítható.
160. § (1) A számlakibocsátási kötelezettségnek a
kötelezett saját maga, illetőleg - megbízása alapján és képviseletében - az
általa választott meghatalmazott is eleget tehet. Utóbbi esetben a
kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen és írásban különösen meg kell
állapodnia egymással a számlakibocsátás elfogadásának feltételeiről és
módjáról.
(2) A számlakibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott
kötelezettségek teljesítéséért a kötelezettel együtt a meghatalmazott
egyetemlegesen felelős abban az esetben is, ha a felek az (1) bekezdésben
említett megállapodásban másként rendelkeztek.
(3) Az ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettségnek - feltéve, hogy
annak nem a kötelezett saját maga tesz eleget - kizárólag egy meghatalmazott
tehet eleget, még abban az esetben is, ha a kötelezett egyébként több személy
részére is adott meghatalmazást.
161. § (1) A számla kibocsátásában
meghatalmazottként akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár
harmadik személy eljárhat.
(2) A meghatalmazást írásba kell foglalni.
(3) A meghatalmazás szólhat 1 ügylethez fűződő számlakibocsátási kötelezettség
teljesítésére, vagy szólhat a számlakibocsátási kötelezettség általános érvényű
teljesítésére.
(4) A meghatalmazás korlátozása annyiban hatályos, amennyiben az magából a
meghatalmazásból kitűnik.
162. § A megbízás és meghatalmazás 160. és 161.
§-ban nem szabályozott kérdéseiben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
163. § Az adóalany a számla kibocsátásáról
legkésőbb
b) előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig,
de legfeljebb az attól
számított 15 napon belül köteles gondoskodni.
164. § (1) A 163. §-tól eltérően, ha az adóalany
a) a teljesítés napján egyidejűleg, illetőleg
b) a rá vonatkozó adómegállapítási időszakban
ugyanannak a személynek,
szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, számlakibocsátási
kötelezettségéről úgy is gondoskodhat, hogy azokról egy számlát (a
továbbiakban: gyűjtőszámla) bocsát ki.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a
gyűjtőszámla alkalmazásáról a felek előzetesen megállapodjanak.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a 163. §-ban említett
kötelezettséget azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a gyűjtőszámla
kibocsátásáról legkésőbb a kötelezett adóalanyra vonatkozó adómegállapítási
időszak utolsó napjáig, de legkésőbb az attól számított 15 napon belül kell
gondoskodni.
(4) Eltérő rendelkezés hiányában a gyűjtőszámlára egyebekben e törvénynek a
számlára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási
kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha
a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. §
(1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az
ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv.
rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;
b) a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is
tartalmazó összegét legkésőbb a 163. § a) pontjában, illetőleg a 164. §
(1) bekezdésének a) pontjában említett időpontig készpénzzel vagy
készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel maradéktalanul megtéríti, és számla
kibocsátását az adóalanytól nem kéri.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható a 6. § (4)
bekezdésében, valamint a 29. és 89. §-ban meghatározott esetekben.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja nem alkalmazható abban az esetben sem,
ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem
adóalany jogi személy részére történik.
Nyugtakibocsátási kötelezettség
166. § (1) Abban az esetben, ha az adóalany a
165. § (1) bekezdésének b) pontja szerint mentesül a számlakibocsátási
kötelezettség alól, köteles a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
részére nyugta kibocsátásáról gondoskodni.
(2) Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben
az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású
nyugtakibocsátási kötelezettség alól [178. § (1) bekezdése].
Nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
167. § Mentesül a nyugtakibocsátási kötelezettség
alól az adóalany abban az esetben, ha
b) a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolásos
játékot szervez, és a nyerésre jogosító érvényes befizetést sorsjegy tanúsítja;
c) kezelőszemélyzet nélküli automataberendezés útján teljesíti termék
értékesítését, szolgáltatás nyújtását.
168. § (1) Számla: minden olyan okirat, amely
megfelel az e fejezetben meghatározott feltételeknek.
(2) A számlával egy tekintet alá esik minden más, az (1) bekezdéstől eltérő
okirat is, amely megfelel a 170. §-ban meghatározott feltételeknek és kétséget
kizáróan az adott számlára hivatkozva, annak adattartalmát módosítja.
169. § A számla kötelező adattartalma a
következő:
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a
termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely
alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás
nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott
termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék
beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e
törvényben alkalmazott vtsz., ha e törvény a terméket erre való hivatkozással
is jelöli, továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése,
és az annak jelölésére legalább az e törvényben alkalmazott SZJ, ha e törvény a
szolgáltatást erre való hivatkozással is jelöli, továbbá mennyisége, feltéve,
hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a
számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára,
illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes
mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy
azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja;
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy
bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése,
szolgáltatás nyújtása
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre
kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új
közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy
bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott
különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében
jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI.
fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és
adószáma.
Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma
170. § (1) A 168. § (2) bekezdésében említett
okirat kötelező adattartalma a következő:
a) az okirat kibocsátásának kelte;
b) az okirat sorszáma, amely az okiratot kétséget kizáróan azonosítja;
c) hivatkozás arra a számlára, amelynek adattartalmát az okirat módosítja;
d) az okirat kibocsátójának és címzettjének neve és címe, valamint bármelyikük
adószáma, ha azt a számla eredetileg is tartalmazta;
e) a számla adatának megnevezése, amelyet a módosítás érint, valamint a
módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása, ha ilyen van.
(2) Eltérő rendelkezés hiányában a 168. § (2) bekezdésében említett
okiratra a továbbiakban e törvénynek a számlára vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok
171. § A gyűjtőszámlában az összes
számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet tételesen, egymástól elkülönítve
úgy kell feltüntetni, hogy az egyes ügyletek adóalapjai - a 169. § i) pontja,
illetőleg ka) alpontja szerinti csoportosításban - összesítetten
szerepeljenek.
172. § A számlán az áthárított adót [168. § j)
pontja] - a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával - forintban
kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben
kifejezettek.
173. § A nyugta kötelező adattartalma a
következő:
a) a nyugta kibocsátásának kelte;
b) a nyugta sorszáma, amely a nyugtát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a nyugta kibocsátójának adószáma, valamint neve és címe;
d) a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának adót is tartalmazó
ellenértéke.
174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton
egyaránt kibocsátható.
(2) Nyugta kizárólag papíron bocsátható ki.
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
175. § (1) Számlát elektronikus úton kibocsátani,
illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e törvényben szabályozott
jogot alapítani, kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban
foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.
(2) Az (1) bekezdésben említett követelménynek való megfelelés érdekében az
elektronikus úton kibocsátott számlát
a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább
fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által
kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy
b) az elektronikus adatcsererendszerben (a továbbiakban: EDI) elektronikus
adatként kell létrehozni és továbbítani.
(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásának feltétele, hogy a
számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és
használatáról.
(4) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazása esetében a
számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi
rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron kiegészítő
összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője megkapja.
(5) Külön jogszabály az (1) bekezdésben említett követelménynek való
megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlára egyéb
rendelkezéseket is megállapíthat.
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
176. § (1) A 169. §-tól eltérően a számla
egyszerűsített adattartalommal is kibocsátható, ha
a) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének a)
pontja alá tartozik, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok egyébként
forintban kifejezettek;
b) a 159. § (2) bekezdésének b) pontjában és a 165. § (1) bekezdésének b)
pontjában meghatározott esetben az ott említett személy, szervezet az
adóalanytól számla kibocsátását kéri, feltéve, hogy a számlán szereplő adatok
egyébként forintban kifejezettek;
c) a számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügylet a 159. § (2) bekezdésének c)
pontja alá tartozik.
(2) A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a 169.
§-ban felsorolt adatok közül a h) pontban megjelölt helyett az
ellenérték adót is tartalmazó összege, valamint az i) pontban megjelölt
helyett az alkalmazott adómértéknek megfelelő, a 83. § szerint meghatározott
százalékérték feltüntetése kötelező azzal, hogy egyúttal a j) pontban
megjelölt adat nem tüntethető fel;
b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a 169. §-ban felsorolt
adatok közül csak az a)-c), e) és f) pontokban megjelöltek
kitöltése, továbbá a h) pontban megjelölt helyett az ellenérték pénzben
kifejezett összege, valamint a k) pontban megjelölt helyett az
„Áfa-törvény területi hatályán kívül” kifejezés feltüntetése kötelező.
(3) Az egyszerűsített adattartalmú számlára a számla adattartalmára
vonatkozó egyéb rendelkezéseket e §-sal összhangban kell alkalmazni.
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
177. § Törvény a számla adattartalmára további
rendelkezéseket is megállapíthat, de a 175. § (2) bekezdésének a) pontjában
említett eset kivételével a számla aláírását nem teheti kötelezővé.
178. § (1) Külön jogszabály a számla és a nyugta
kiállításának módjára, ideértve a nyugta-kibocsátási kötelezettség kötelező
gépi kiállítással történő megvalósítását is, valamint a számla és a nyugta
adóigazgatási azonosítására egyéb rendelkezéseket is megállapíthat.
(2) Számla magyar nyelven vagy élő idegen nyelven egyaránt kiállítható. E
rendelkezés alkalmazásától az (1) bekezdésben említett esetben sem lehet
eltérni.
(3) Idegen nyelven kiállított számla esetében az adóigazgatási eljárás
keretében lefolytatott ellenőrzés során a számla kibocsátójától megkövetelhető,
hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról,
feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
(4) Nyugta kizárólag magyar nyelven állítható ki.
179. § (1) Minden személy, szervezet, aki (amely)
e törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) e törvény
kötelezettséget állapít meg, köteles az adómegállapítás hiánytalan és helyes
volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott okirat
másodlati példányát, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére
álló okirat eredeti példányát, vagy - ha azt e törvény nem zárja ki - eredeti
példány hiányában annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való
jog elévüléséig megőrizni.
(2) A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az
okirat és az abban foglalt adattartalom sértetlenségét, eredetiségének
hitelességét és olvashatóságát.
(3) Törvény az (1) bekezdéstől eltérően az okirat megőrzésére hosszabb
határidőt, illetőleg jogszabály az okirat megőrzésének feltételeire és módjára
további rendelkezéseket is megállapíthat.
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
180. § (1) A 179. § (1) bekezdésében
meghatározott személy, szervezet köteles folyamatos, megfelelően részletezett
és rendszerezett nyilvántartást vezetni az adóról, amely a jogalap és az
összegszerűség tekintetében egyaránt alkalmas az e törvényben szabályozott
jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettség különösen magában foglalja:
a) tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését a 12. § (2) bekezdésének f)-h)
pontjai szerint továbbított termékről;
b) megfelelően részletezett nyilvántartás vezetését a szolgáltatást nyújtó
adóalany részéről annak érdekében, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehessen
azt a terméket, amelyet a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba
vett adóalany maga vagy - javára - más adott fel küldeményként ebben a
tagállamban, vagy fuvarozott el ebből a tagállamból belföldre szóló rendeltetéssel
azért, mert az a 42. § (1) bekezdésének c) és d) pontjában
meghatározott szolgáltatás tárgyául szolgál.
181. § A 180. §-t e törvénynek az adó
nyilvántartására vonatkozó egyéb rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.
Vevői készletre vonatkozó különös szabályok
182. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön
nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői
készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak
legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;
b) vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adómegállapítási
időszakonként;
c) vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adómegállapítási
időszakonként;
d) záró vevői készleten levő termékek mennyisége.
(2) A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg
tagállamonként egymástól elkülönítetten kell vezetni.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,
b) a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó és záró vevői készletet az adóalany üzleti
éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -
vonatkozó mennyiségi
felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés b) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a
belföldről, illetőleg az adóalany más vevői készletéből továbbított termékeket.
(5) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a
vevőnek értékesített, az adóalany más vevői készletébe továbbított, illetőleg a
belföldre visszahozott termékeket.
183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely
más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart
fenn, a tőle beszerző köteles a vevői készletből beszerzett termékekről
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.
ADÓ BEVALLÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE
184. § Az adót önadózással megállapító
adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz
az állami adóhatóságnak.
185. § (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint
bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az adófizetésre
kötelezett az adót legkésőbb az Art.-ban meghatározott esedékességig fizeti meg
az állami adóhatóságnak.
(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb
a határozatba foglalt esedékességig fizeti meg.
186. § (1) A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított
negatív előjelű különbözetnek - a (2) bekezdés szerint korrigált - összege
legkorábban az Art.-ban meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető
vissza, ha
a) azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön
nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:
ba) havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,
bb) negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot,
bc) éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot.
(2) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés a) pontja szerint eljáró,
belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó áthárítására jogalapot teremtő
ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az (1) bekezdésben
említett esedékességig maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében
más módon nem szűnik meg addig, a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított
negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb
annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen
felszámított adó teljes összegével.
(3) Arra az összegre, amely a (2) bekezdés szerint a 131. § (1) bekezdése
szerint megállapított negatív előjelű különbözet abszolút értékben kifejezett
összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkenti, a 131. § (2) bekezdésének a)
pontja alkalmazandó.
(4) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet
a) a 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés, vagy
b) olyan más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek teljesítése
kapcsán a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt jogszabály szerint megilleti
az ellenérték visszatartásának joga,
a (2) bekezdést azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott csökkentési kötelezettség
csak a jogosulatlanul visszatartott összeg adótartalmával megegyező levonható
előzetesen felszámított adóra terjed ki.
(5) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több,
egymást követő bevallási időszakban bevallott különbözet előjelhelyes
göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany legkorábban
akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett
bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet
visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott
bevallási időszakban eléri vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában
meghatározott összeget.
a) jogutódlással történik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre
nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja, a záróbevallásban bevallott
összeggel való rendelkezés joga a jogutódra, illetőleg - több jogutód esetében
- a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki (amely) azt a rá vonatkozó
rendelkezések szerint gyakorolhatja;
b) jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a
különbözet visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában
bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.
187. § (1) Az az adóalany, aki (amely) gazdasági
céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, jogosult az e
fejezetben meghatározottak szerint alanyi adómentességet választani.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany él az (1) bekezdésben említett
választási jogával, az alanyi adómentesség időszakában az adóalany alanyi
adómentes minőségében
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
c) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított
adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
188. § (1) Alanyi adómentesség abban az esetben
választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő
ellenértéknek - forintban kifejezett és éves szinten göngyölített - összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen
nem haladja meg a (2)
bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.
(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár: 5 000
000 forintnak megfelelő pénzösszeg.
(3) Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárba nem
számítandó be:
a) az adóalany vállalkozásában
aa) tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
ab) immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű
jog végleges átengedése,
b) az aa) alpont alá nem tartozó új közlekedési eszköz 89. § (1) és (2)
bekezdés szerinti értékesítése,
c) az aa) alpont alá nem tartozó beépített ingatlan (ingatlanrész) és
ehhez tartozó földrészlet értékesítése, amelynek
ca) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
cb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító
hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el
2 év,
d) az aa) alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész)
értékesítése,
e) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés,
szolgáltatásnyújtás,
f) a 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti adómentes,
kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás,
g) a XIV. fejezetben szabályozott jogállású adóalanynak a mezőgazdasági tevékenysége
körébe tartozó termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
fejében megtérített vagy
megtérítendő ellenérték.
189. § Az adóalany belföldi nyilvántartásba
vételével egyidejűleg is választhatja a tárgy naptári évre az alanyi
adómentességet. Ilyen esetben elegendő a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett feltételt időarányosan teljesíteni.
190. § Az adóalany az alanyi adómentességet a
tárgy naptári év végéig választja.
191. § (1) Az alanyi adómentesség megszűnik, ha
a) az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári
évre nem kívánja alkalmazni;
b) az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutódra a 188. § (1)
bekezdésében említett feltételek nem teljesülnek, vagy az előzőekben említett
feltételek teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi adómentességet nem kívánja
választani;
c) a tárgy naptári évben a tényadatok alapján a 188. § (1) bekezdésének b) pontjában
említett feltétel nem teljesül.
(2) Ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja szerint
szűnik meg, az adóalany alanyi adómentes minőségben nem járhat el az olyan
termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével
meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatárt.
(3) Abban az esetben, ha az alanyi adómentesség az (1) bekezdés c) pontja
szerint szűnik meg, az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó
joggal a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.
192. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség
választásáról, illetőleg annak megszűnéséről az állami adóhatóságnak
nyilatkozik.
(2) Az (1) bekezdésben említett nyilatkozattételre az Art.
változásbejelentésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
193. § (1) Az adóalany az alanyi adómentesség
időszakában nem járhat el alanyi adómentes minőségében
a) a 188. § (3) bekezdésének a)-d) pontjaiban meghatározott esetekben;
b) a 11. és 12. § szerinti termékértékesítése esetében;
c) a 14. § szerinti szolgáltatásnyújtása esetében;
d) a terméknek a 19. § a) pontja szerinti Közösségen belüli beszerzése
esetében, illetőleg abban az esetben sem, ha az adóalany élt a 20. § (5)
bekezdésében említett választási jogával;
e) a terméknek a 19. § b) és c) pontja szerinti Közösségen
belüli beszerzése esetében;
(2) Az adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségében abban az esetben
sem, ha az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható
előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi
adómentesség időszakában olyan változás következik be, amelynek eredményeként
az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet
csökkenti, és amelynek rendezésére a 132. § (2) bekezdése alkalmazandó.
(3) Az adóalany az alanyi adómentesség időszakában szintén nem járhat el
alanyi adómentes minőségében a 139-141., 146., 147. és 150. §-okban említett
esetekben.
194. § Az adóalany jogosult nem alanyi adómentes
minőségében eljárni abban az esetben, ha az alanyi adómentesség időszakát
megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét
meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan
változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható
előzetesen felszámított adó összegét a különbözet növeli, és amelynek
rendezésére a 132. § (4) bekezdése alkalmazandó.
195. § (1) Az alanyi adómentesség időszakában
keletkezett előzetesen felszámított adó levonására az adóalany akkor sem
jogosult, ha nem alanyi adómentes minőségében jár el.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően:
a) a 188. § (3) bekezdésének aa) alpontja,
b) a 188. § (3) bekezdésének b)-d) pontjai és
c) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja
szerinti
termékértékesítése esetében az adóalany jogosult az alanyi adómentesség
időszakában keletkezett, az a)-c) pontokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított
adó levonására.
(3) A (2) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen
felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a (2) bekezdés b) pontjában
említett esetben az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított
adóként figyelembe vehető összeg megállapítására a 122. §-t kell alkalmazni.
196. § Az alanyi adómentesség időszakában
keletkezett előzetesen felszámított adóra - a 195. § (2) bekezdésében említett
kivétellel - az adóalany a későbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot.
MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓALANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása
197. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet egészben
vagy túlnyomó részben folytató adóalany jogállására, aki (amely)
a) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény (a
továbbiakban: Kkv.) rendelkezései szerint egyúttal mikro- és önálló vállalkozás
is, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna, és
b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön,
ilyen minőségében e
fejezet rendelkezései alkalmazandók (a továbbiakban: mezőgazdasági
tevékenységet folytató adóalany), feltéve, hogy nem élt jogállása
megváltoztatásának jogával.
(2) Abban az esetben, ha az adóalany a tárgyév július 1. napján már nem
minősül az (1) bekezdés a) pontjának értelmében mikro- és önálló
vállalkozásnak, jogállása - az egyéb feltételek teljesülésétől függetlenül -
legkésőbb a tárgyév december 31. napjával megszűnik.
(3) Abban az esetben, ha az adóalany
a) él az (1) bekezdésben említett választási jogával, illetőleg
b) jogállása a (2) bekezdés szerint megszűnik,
a választás, illetőleg a
megszűnés évét követő második naptári év végéig az adóalanyt nem illeti meg az
e fejezetben szabályozott jogállás.
198. § E fejezet alkalmazásában mezőgazdasági
tevékenység:
a) a 7. számú melléklet I. részében felsorolt termékek termelése és
feldolgozása, feltéve, hogy azt az adóalany saját vállalkozásában végzi;
b) a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása,
feltéve, hogy azok teljesítéséhez az adóalany saját vállalkozásának tárgyi
eszközeit, egyéb termelési eszközeit és tényezőit használja, egyéb módon
hasznosítja, amelyek rendeltetésük szerint szokásosan az a) pontban
említettek megvalósítását szolgálják; valamint
c) az a) és b) pont alá tartozó termékek értékesítése,
szolgáltatások nyújtása után kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat
igényt.
199. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalany e tevékenysége körében:
a) adófizetésre nem kötelezett;
b) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult.
(2) A mezőgazdasági tevékenység folytatásának időszakában keletkezett és az
e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adóra az adóalany
jogállása megváltozását követően sem alapíthat adólevonási jogot.
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
200. § (1) A kompenzációs felár megtéríttetése
iránti igény érvényesíthetőségének személyi feltétele, hogy a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője
a) belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem
mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany; vagy
b) a Közösség valamely más tagállamában vagy harmadik államban nyilvántartásba
vett adóalany legyen, aki (amely) egyúttal nem minősül ezen állam joga szerint
olyan adóalanynak, akinek (amelynek) jogállása tartalmában megfelel a
Héa-irányelv XII. címének 2. fejezetében foglaltaknak.
(2) A kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesíthetőségének
tárgyi feltétele, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 2. § a)
pontja szerint történjen.
(3) Az egyéb feltételek teljesítésének sérelme nélkül a kompenzációs felár
megtéríttetése iránti igény érvényesíthető abban az esetben is, ha a termék
értékesítése a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett nem
adóalany jogi személynek történik, feltéve, hogy a Közösség azon tagállamában,
ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor
van, a nem adóalany jogi személynek e beszerzése után adót kell fizetnie e
tagállam joga szerint.
Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása
201. § (1) A kompenzációs felár alapjának
megállapítása során e törvénynek az adó alapjára vonatkozó rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
(2) A kompenzációs felár mértéke a kompenzációs felár alapjának:
a) 12 százaléka a 7. számú melléklet I. részének A. pontjában felsorolt
termékek esetében;
b) 7 százaléka a 7. számú melléklet I. részének B. pontjában felsorolt
termékek, valamint a 7. számú melléklet II. részében felsorolt szolgáltatások
esetében.
202. § (1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalany a kompenzációs felárat terméke értékesítésének, szolgáltatása
nyújtásának teljesítésével hárítja át.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása érdekében a mezőgazdasági
tevékenységet folytató adóalany, ha termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása
a) a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában említett adóalany részére
történik, személyesen rendelkeznie kell a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője által a nevére szólóan, magyar nyelven kibocsátott, az ügylet
teljesítését tanúsító felvásárlási okirat példányával, egyúttal mentesül a
számlakibocsátási kötelezettség alól;
b) az a) pont alá nem tartozó más személy, szervezet részére történik,
számlakibocsátási kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy
ba) a 169. § h) pontjában megjelölt adat helyett a kompenzációs felár
alapját,
bb) a 169. § i) pontjában megjelölt adat helyett az alkalmazott
kompenzációs felár mértékét [201. § (2) bekezdése],
bc) a 169. § j) pontjában megjelölt adat helyett az áthárított
kompenzációs felárat
(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett felvásárlási okirat
kötelező adattartalma a következő:
a) a felvásárlási okirat kibocsátásának kelte;
b) a felvásárlási okirat sorszáma, amely a felvásárlási okiratot kétséget
kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék
beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve, címe és adószáma;
d) az értékesített termék megnevezése, és az annak jelölésére legalább az e
törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott
szolgáltatás megnevezése, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes
mértékegységben kifejezhető;
e) a teljesítés időpontja, ha az eltér a felvásárlási okirat kibocsátásának
keltétől;
f) a kompenzációs felár alapja, továbbá az értékesített termék kompenzációs
felár nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás kompenzációs felár
nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az
alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
g) az alkalmazott kompenzációs felár mértéke;
h) az áthárított kompenzációs felár;
i) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék
beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének aláírása.
(4) Az okirattal kapcsolatos, a (2) és (3) bekezdésben nem szabályozott
kérdésekben egyebekben e törvénynek a számlázásra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy felvásárlási okirat esetében
a) a kibocsátási kötelezettségről kizárólag a termék beszerzője, szolgáltatás
igénybevevője saját maga gondoskodhat;
b) a 159., 164., 165. és 176. §-ok nem alkalmazhatók.
Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele
203. § A mezőgazdasági tevékenységet folytató
adóalany által - a kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény érvényesítése
érdekében - áthárított kompenzációs felár a 120. § a) pontja szerint,
mint előzetes felszámított adó vehető figyelembe.
Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése
204. § (1) A 203. § szerint megállapított
előzetesen felszámított adóra a 200. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adólevonási jogot
alapíthat.
(2) Az (1) bekezdésben említett jog gyakorlására egyebekben az előzetesen
felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az
eltéréssel, hogy
a) az adólevonási jog a kompenzációs felárral növelt ellenérték maradéktalan
megtérítésekor keletkezik;
b) a 202. § (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben az
adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére
álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya.
UTAZÁSSZERVEZÉSI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
205. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása
esetében a törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel
kell alkalmazni.
206. § (1) E fejezet alkalmazásában
a) utazásszervezési szolgáltatás: adóalany által - saját nevében - utasnak
nyújtott olyan szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas
javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok (e fejezet alkalmazásában a
továbbiakban együtt: más adóalany) által teljesített szolgáltatásnyújtás,
termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás,
ellátás, és idegenvezetés) szükséges;
b) utazásszervező: az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalany;
c) utas: az, aki (amely) ténylegesen igénybe veszi az utazásszervezési szolgáltatást
vagy megállapodást köt annak igénybevételéről (megbízó fél), illetőleg az,
akinek (amelynek) a nevében a megbízó fél megállapodást köt az utazásszervezési
szolgáltatás igénybevételére (többi kedvezményezett fél), továbbá az is, akire
a megbízott fél vagy a többi kedvezményezett fél egyike az utazásszervezési
szolgáltatás igénybevételét engedményezi (engedményes fél).
(2) Az egyéb feltételek teljesülésének sérelme nélkül szintén
utazásszervezési szolgáltatás az is,
a) amelynek időtartama nem haladja meg a 24 órát, illetőleg
b) amely éjszakai szálláshelyadást nem tartalmaz.
(3) E fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók az utazásközvetítő
tevékenységére, aki (amely) az utazásszervező megbízásából és annak nevében köt
megállapodást az utassal.
207. § Az utazásszervezési szolgáltatás
egyetlenegy szolgáltatás nyújtásának tekintendő.
208. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása
esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal
letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol
lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
209. § (1) Az utazásszervező által jóváírt,
kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely rendre az általa számított
árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza.
(2) Fizetendő adót - ha e fejezet rendelkezéseiből más nem következik - az
előlegből az az arányos rész tartalmaz, amely az utazásszervező által számított
árrésnek felel meg.
210. § (1) Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása
esetében az adó alapja az utazásszervező árrése.
(2) Az árrés az a pénzben kifejezett különbözet, amelynél a kisebbítendő
tag az utas által megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adó
nélkül számított - ellenérték, a kivonandó tag pedig az utazásszervezési
szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés
megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett - adót is tartalmazó -
együttes ellenértéke.
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a
különbözet nem pozitív előjelű, árrésként nulla érték veendő figyelembe.
211. § (1) Abban az esetben, ha az
utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1)
bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített
szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye a Közösség területén
kívül van, az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása a 110. § (1) bekezdésének
értelmében - mint közvetítői szolgáltatás nyújtása - mentes az adó alól.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adó alóli mentesség csak arányos részben
illeti meg az utazásszervezőt abban az esetben, ha az utazásszervezési
szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés
teljesítési helye részben a Közösség területén, részben azon kívül van.
Előzetesen felszámított adó levonása
212. § Az utazásszervezési szolgáltatás
teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában
említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz,
termékértékesítéshez kapcsolódóan az utazásszervezőre áthárított adóra - mint
előzetesen felszámított adóra - az adóalany adólevonási jogot nem alapíthat.
HASZNÁLT INGÓSÁGOKRA, MŰALKOTÁSOKRA, GYŰJTEMÉNYDARABOKRA ÉS RÉGISÉGEKRE
VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
213. § (1) E fejezet alkalmazásában
a) használt ingóság: olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek
nem minősülő ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala
utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően használható;
b) műalkotás: a 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékek;
c) gyűjteménydarab: a 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékek;
d) régiség: a 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek;
e) viszonteladó: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési
céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez
be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben - megbízás
alapján - bizományosként jár el;
f) nyilvános árverés szervezője: minden olyan adóalany, aki (amely) ilyen
minőségében használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget
nyilvános árverésre bocsát azzal a céllal, hogy azt az árverésen a legtöbbet
ajánlónak értékesítse;
g) nyilvános árverés szervezőjének megbízója: minden olyan személy,
szervezet, aki (amely) megbízás alapján terméket ad át azzal a céllal, hogy azt
a nyilvános árverés szervezője - ellenérték fejében - nyilvános árverésre
bocsássa.
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában említett megbízásnak rendelkeznie
kell arról, hogy a terméknek nyilvános árverésre bocsátásakor és annak
értékesítésekor is a nyilvános árverés szervezője a saját nevében, de megbízója
javára jár el.
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
214. § (1) A viszonteladó tevékenységére a
törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a
viszonteladó új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
215. § (1) Ezen alfejezet alkalmazásában
a) értékesítési ár: az ellenérték egésze, amely a viszonteladó
termékértékesítése adóalapjául szolgálna, illetőleg abba beletartozna, ideértve
magát az e törvényben szabályozott adót is, de kivéve a 71. § (1) bekezdésében
meghatározott összegeket;
b) beszerzési ár: az a) pont szerint meghatározott ellenérték,
amelyet a viszonteladó a részére értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni
köteles.
(2) A 220. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetében - az
(1) bekezdés b) pontjától eltérően - beszerzési ár: minden, ami a termék
importjának adóalapjául szolgál, illetőleg abba beletartozik, ideértve magát az
e törvényben szabályozott adót is.
216. § Használt ingóság, műalkotás,
gyűjteménydarab vagy régiség viszonteladó általi értékesítése esetében az adó
alapjának megállapítására a 217. § alkalmazandó, feltéve, hogy a viszonteladó
részére az előzőekben felsorolt termékeket a Közösség területéről a következők
bármelyike értékesítette:
a) nem adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítése a 87. § szerint mentes
az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen
minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon
joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek,
feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz;
d) másik viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére
ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely
tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek.
217. § (1) Az adó alapja a viszonteladó árrése,
csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével.
(2) Az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési
árának (kivonandó tag) a különbözetével egyezik meg (a továbbiakban: egyedi
nyilvántartáson alapuló módszer).
(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a
különbözet nem pozitív előjelű, árrésként nulla érték veendő figyelembe.
218. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett
viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján -
dönthet úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az adómegállapítási
időszakban fizetendő adó összegének megállapítása érdekében a globális
nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a
viszonteladó által fizetendő adó összesített alapja az azonos adómérték alá eső
termékeknek az adó-megállapítási időszakra összesített árréstömege, csökkentve
magával az erre az árréstömegre jutó adó összegével.
(3) Az árréstömeg az azonos adómérték alá eső termékeknek az
adómegállapítási időszakra összesített értékesítésiár-összegének (kisebbítendő
tag) és a 216. § szerinti beszerzéseknek az ugyanezen időszakra összesített
beszerzésiár-összegének (kivonandó tag) a különbözete.
(4) Abban az esetben, ha a (3) bekezdés szerinti számítás eredményeként a
különbözet nem pozitív előjelű, árréstömegként nulla érték veendő figyelembe.
219. § (1) A globális nyilvántartáson alapuló
módszer alkalmazása esetében a viszonteladó mentesül a termék egyedi árrésének
nyilvántartása, illetőleg az adó alapjának 217. § szerinti megállapítása alól.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem
alkalmazható ez a módszer azon termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az
50 000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Ilyen esetben a viszonteladó az (1)
bekezdést sem alkalmazhatja.
220. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett
viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján -
dönthet úgy is, hogy a következőkben felsorolt esetekben a termék
értékesítésének adóalapját a 217. § szerint állapítja meg:
a) műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy régiségnek a viszonteladó általi
közvetlen importja esetében;
b) műalkotás annak alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen
beszerzése esetében.
(2) A globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem
alkalmazható ez a módszer az (1) bekezdésre kiterjedően. Ilyen esetben a
viszonteladó a 219. § (1) bekezdését sem alkalmazhatja.
221. § Mentes az adó alól a viszonteladó
termékértékesítése, ha az a 98. § (1) bekezdése, a 103. és 104. §, valamint
107. § (1) bekezdése alapján, az ott meghatározott feltételek szerint történik.
222. § (1) Az egyedi, illetőleg globális
nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében
a) előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult;
b) kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben áthárított
adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerint kibocsátott számla a termék
beszerzőjét előzetesen felszámított adó levonására nem jogosítja.
223. § (1) Az egyedi, illetőleg globális
nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó köteles a termékekről
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak
legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitókészleten levő termékek mennyisége;
b) beszerzett (importált) termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
c) értékesített termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
d) zárókészleten levő termékek mennyisége.
(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni abban az
esetben, ha a viszonteladó a globális nyilvántartáson alapuló módszer mellett
egyúttal az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert is köteles alkalmazni.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára,
b) a zárókészletet a készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és zárókészletet a viszonteladó üzleti éve
utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -
vonatkozó mennyiségi
felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a
221. § szerint értékesített termékeket.
224. § (1) A belföldön nyilvántartásba vett
viszonteladó - az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján -
dönthet úgy is, hogy tevékenységének egészére nem alkalmazza ezen alfejezet
rendelkezéseit.
(2) Az (1) bekezdésben említett áttérés kezdő napjára szóló időzítéssel a
viszonteladónak a 223. § (3) bekezdésének a) pontja szerint kell
eljárnia. Az így megállapított nyitókészleten levő termékekre jutó előzetesen
felszámított adóra - az adólevonási jog gyakorlásának egyéb feltételeinek
sérelme nélkül - a viszonteladó legkorábban az áttérés kezdő napjától kezdődően
adólevonási jogot gyakorolhat.
225. § (1) Ha a belföldön nyilvántartásba vett
viszonteladó élt választási jogával, attól
a) a 218. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő naptári
év végéig,
b) a 220. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második
naptári év végéig,
c) a 224. § (1) bekezdésében említett esetben a választása évét követő második
naptári év végéig
(2) Ha a viszonteladó a határnap lejártáig az állami adóhatóságnak másként
nem nyilatkozik, választása
a) az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett esetben a
határnapot követően az ott meghatározott időtartammal meghosszabbodik;
b) az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a határnapkor
megszűnik.
226. § (1) A 225. § (2) bekezdésének b) pontjában
említett határnapra szóló időzítéssel a viszonteladónak a 223. § (3)
bekezdésének b) pontja szerint kell eljárnia. Az így megállapított
zárókészleten levő termékekre jutó előzetesen felszámított adóra - az
adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek teljesülésétől függetlenül -
adólevonási jogot nem alapíthat, illetőleg ha ezzel a jogával már élt, azt
önellenőrzéssel helyesbíti.
(2) Az (1) bekezdésben említett önellenőrzés a határnapot követő év január
31. napjáig pótlékmentesen végezhető el.
227. § E törvény kifejezett rendelkezésének
hiányában arra a viszonteladóra, aki (amely) él a 224. § (1) bekezdésében
említett választási jogával, ezen alfejezet rendelkezései nem vonatkoznak.
Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok
228. § (1) A nyilvános árverés szervezőjének
tevékenységére a törvény rendelkezéseit az ezen alfejezetben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Ezen alfejezet rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a
nyilvános árverés szervezője új közlekedési eszközt értékesít a 89. § szerint.
229. § Használt ingóság, műalkotás,
gyűjteménydarab vagy régiség nyilvános árverés szervezője általi értékesítése
esetében az adó alapjának megállapítására a 231. § alkalmazandó, feltéve, hogy
a nyilvános árverés szervezőjének megbízója a következők bármelyike:
a) nem adóalany személy, szervezet;
b) olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő
termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól;
c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen
minőségében a Közösség nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon
joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 282-292. cikkeinek,
feltéve, hogy az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésének tárgya
tárgyi eszköz;
d) viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással
teljesülő termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi
tagállamnak azon joga vonatkoznak, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv
312-325. cikkeinek.
230. § Az eladási megbízás alapján a nyilvános
árverés szervezője részére történő termékértékesítés akkor teljesül, amikor a
nyilvános árverés szervezője a terméket a nyilvános árverésen értékesíti.
231. § (1) Az adó alapja az a pénzben kifejezett
különbözet, amelynél
aa) az árverési vételárul szolgáló ellenérték,
ab) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más,
kötelező jellegű befizetések, és
ac) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a nyilvános árverés szervezője
hárít át az árverési vevőnek (így különösen: a bizománnyal, egyéb
közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és
költségek) együttes összege;
ba) a nyilvános árverés szervezőjének megbízóját megillető, a (2) bekezdés
szerint meghatározott összeg, és
bb) a nyilvános árverés szervezője által az árverési vevőre áthárított és
fizetendő adó együttes összege.
(2) A nyilvános árverés szervezőjének megbízóját az a pénzben kifejezett
különbözet illeti meg, amelynél a kisebbítendő tag az árverési vételárul
szolgáló ellenérték, a kivonandó tag pedig az eladási megbízás teljesítéséért a
nyilvános árverés szervezőjét megillető ellenérték.
(3) Az (1) bekezdés bb) alpontjában említett áthárított fizetendő
adó összegének megállapításához a termékre a 83. § szerint meghatározott
százalékértéket kell alkalmazni.
232. § (1) A nyilvános árverés szervezője ilyen
minőségében kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhat, amelyben
a) a 169. § h) pontjában megjelölt adatok helyett a 231. § (1)
bekezdése a) pontjában meghatározott adatok - egymástól elkülönítetten -
szerepelnek;
b) áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem
szerepel.
(2) Az (1) bekezdés szerint kibocsátott számla az árverési vevőt előzetesen
felszámított adó levonására nem jogosítja.
233. § (1) A nyilvános árverés szervezője köteles
a 229. §-ban felsorolt ügyletekről tételes nyilvántartást vezetni. A
nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) az árverési vevő által a nyilvános árverés szervezőjének - okirattal
igazoltan - megtérített, illetőleg megtérítendő összegeket;
b) a nyilvános árverés szervezője által a megbízójának megtérített, illetőleg
megtérítendő összegeket.
(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján a nyilvános árverés
szervezője elszámolást ad megbízójának, amelynek tartalmaznia kell az eladási
megbízás alapján a nyilvános árverés szervezője részére teljesített
termékértékesítés adóalapjának megállapításához szükséges adatokat, így
különösen a 231. § (2) bekezdésében meghatározott különbözetet.
BEFEKTETÉSI ARANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
234. § A befektetési aranyra vonatkozóan a
törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
235. § (1) E fejezet alkalmazásában befektetési
arany:
a) legalább 995 ezrelék, vagy azt meghaladó tisztaságú, a nemesfémpiacokon
elfogadott, de legalább egy grammot meghaladó súlyú, rúd vagy lemez formájú
arany, függetlenül attól, hogy arról bocsátottak-e ki olyan értékpapírt,
amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának
megszerzését is jelenti, vagy nem;
b) legalább 900 ezrelék vagy azt meghaladó tisztaságú, az 1800. év után vert
aranyérme, amely az érmét kibocsátó államban törvényes fizetőeszköz vagy az
volt, feltéve, hogy az érme értékesítésének szokásos piaci ára legfeljebb 80
százalékkal haladja meg az érme aranytartalmának nemesfémpiacokon kialakult
szabadpiaci értékét.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjától függetlenül befektetési arany az az
érme is, amely szerepel a Héa-irányelv 345. cikke szerint közzétett listán.
236. § (1) Mentes az adó alól a befektetési arany
értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, valamint importja, ideértve
a) a befektetési aranyat képviselő okiratokat (tanúsítványokat), amelyek
kiutalt vagy ki nem utalt aranyra, illetőleg aranyalapon vezetett számlán
történő kereskedésre vonatkoznak;
b) az aranyban nyújtott olyan kölcsönt és csereügyletet, amely a befektetési
aranyra tulajdoni vagy hitelezői jogot biztosít;
c) a befektetési aranyra vonatkozó olyan tőzsdei vagy azon kívüli határidős
ügylet, amely a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonjog elidegenítését, vagy
az azon levő hitelezői jog átszállását eredményezi.
(2) Mentes az adó alól a harmadik fél közvetítői tevékenysége is, ha a
befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít.
237. § (1) A 236. § (1) bekezdésétől eltérően az
a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) befektetési aranyat
állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át, az állami
adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy a
befektetési arany más adóalany részére történő értékesítését adókötelessé
teszi.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1)
bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) Az az adóalany, aki (amely) élt az (1) bekezdésben említett választási
jogával, attól a választása évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
238. § A 237. §-ban említett választási jog - az
ott meghatározottak szerint - megilleti azt a belföldön nyilvántartásba vett
adóalanyt is, aki (amely) gazdasági tevékenysége keretében aranyat általában
ipari felhasználásra értékesít, arra a 235. § a) pontjában említett
aranyrúd vagy aranylemez értékesítésére, amely más adóalany részére történik.
239. § (1) A 236. § (2) bekezdésétől eltérően az
a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) harmadik félként a
befektetési aranyat értékesítő fél nevében és javára közvetít, az állami
adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy közvetítői
tevékenységét adókötelessé teszi, feltéve, hogy a befektetési aranyat
értékesítő fél élt a 237. vagy 238. § szerinti választási jogával.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben az adó alapjára a 82. § (1)
bekezdésében említett adómérték alkalmazandó.
(3) A harmadik fél (1) bekezdésben említett választásához mindaddig kötve
van, ameddig a befektetési aranyat értékesítő fél a befektetési arany értékesítésére
az adókötelessé tételt alkalmazza.
Előzetesen felszámított adó levonása
240. § Abban az esetben, ha az adóalany által
teljesítendő befektetési arany értékesítése mentes lenne az adó alól, az
adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül, az adóalany
jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) a befektetési arany beszerzéséhez kapcsolódóan egy olyan másik adóalany
hárított át rá, aki (amely) a befektetési arany értékesítésére a 237. vagy 238.
§ szerint az adókötelessé tételt alkalmazza;
b) a befektetési aranytól eltérő arany belföldi vagy Közösségen belüli
beszerzéséhez, illetőleg importjához kapcsolódóan egy másik adóalany rá
áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított,
illetőleg megfizetett, feltéve, hogy az aranyat utóbb saját maga vagy - nevében
- más befektetési arannyá alakítja át;
c) szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá
áthárított, vagy mint adófizetésre kötelezett fizetendő adóként megállapított,
feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevétele az arany - ideértve a befektetési
aranyat is - megjelenési formájának (rúd, lemez vagy érme), súlyának vagy
tisztaságának megváltozatására irányul.
241. § Abban az esetben, ha az adóalany
befektetési aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési arannyá alakít át,
jogosult - az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül -
az e tevékenységéhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására úgy,
mintha a később adó alól mentes befektetési arany értékesítése adóköteles
lenne.
242. § Befektetési arany értékesítése esetében az
adóalany mindenkor köteles számla kibocsátásáról - a 169. § szerinti
adattartalommal - gondoskodni.
243. § (1) Az adóalany köteles a befektetési
aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi
nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a) nyitókészleten levő befektetési arany mennyisége;
b) beszerzett (importált) befektetési arany mennyisége adómegállapítási
időszakonként;
c) befektetési aranyként előállított vagy azzá átalakított arany mennyisége
adómegállapítási időszakonként;
d) értékesített befektetési arany mennyisége adómegállapítási időszakonként;
e) zárókészleten levő befektetési arany mennyisége.
(2) A mennyiségi nyilvántartást elkülönítetten kell vezetni a befektetési
arany megjelenési formája (rúd, lemez vagy érme), súlya és tisztasága szerint.
(3) Tételes leltárral kell alátámasztani
a) a nyitókészletet a készlet létesítésének napjára,
b) a zárókészletet a készlet megszüntetésének napjára,
c) egyéb esetekben pedig a nyitó- és zárókészletet az adóalany üzleti éve
utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -
vonatkozó mennyiségi
felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
BELFÖLDÖN NEM LETELEPEDETT ADÓALANY ADÓ-VISSZATÉRÍTTETÉSI JOGA
244. § (1) Az az adóalany, aki (amely) a naptári
évben
a) gazdasági céllal nem telepedett le belföldön, gazdasági célú letelepedés
hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön,
valamint
b) belföldön nem teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba) a 93. § (2) bekezdése, a 102. §, a 111. § (3) bekezdése, a 112. § (2)
bekezdése és a 116. § szerint adómentes termékfuvarozást és termékfuvarozáshoz
járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtást,
bb) a 105. § szerint adómentes személyszállítást,
bc) a 139. §-ban és 140. §-ban felsorolt termékértékesítéseket és
szolgáltatásnyújtásokat, feltéve, hogy az ott meghatározottak szerint a termék
beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett,
jogosult az e fejezetben
meghatározottak szerint az adó visszatéríttetésére.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adó-visszatéríttetési jog megilleti a 200. §
(3) bekezdésében említett nem adóalany jogi személyt is.
245. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog személyi
feltétele, hogy a naptári évben
a) az adóalany gazdasági célú letelepedési helye a Közösség valamely más
tagállamában legyen, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy
szokásos tartózkodási helye legyen a Közösség valamely más tagállamában;
b) az adóalany gazdasági célú letelepedési helye harmadik államban legyen,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye legyen harmadik államban, feltéve, hogy az érintett harmadik állam és a
Magyar Köztársaság között a viszonosság fennáll.
(2) Abban az esetben, ha az adóalanynak a Közösség valamely más tagállamán
vagy azon harmadik államon kívül, amellyel a viszonosság az (1) bekezdés b) pontja
szerint fennáll, olyan más harmadik államban is van gazdasági célú letelepedési
helye, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos
tartózkodási helye, amellyel a viszonosság az előzőek szerint nem áll fenn,
adó-visszatéríttetésre az egyéb feltételek teljesülése mellett is csak annyiban
jogosult, amennyiben annak a gazdasági célú letelepedési helyének betudhatóan,
gazdasági célú letelepedés hiányában pedig annak a lakóhelyének vagy szokásos
tartózkodási helyének betudhatóan, amely a Közösség valamely más tagállamában
vagy abban a harmadik államban van, amellyel a viszonosság az előzőek szerint
fennáll, adóalanyi minőségét megalapozóan gazdasági tevékenységet folytat (e
fejezet alkalmazásában a továbbiakban: belföldön nem letelepedett adóalany).
(3) A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszternek a
külgazdaságért felelős miniszterrel egyetértésben kialakított állásfoglalása az
irányadó.
246. § (1) A belföldön nem letelepedett adóalanyt
az adó-visszatéríttetési jog abban a mértékben illeti meg, amilyen mértékben
belföldön beszerzett, importált terméket, illetőleg belföldön igénybe vett
szolgáltatást
a) a 121. §-ban meghatározott termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz
használják, egyéb módon hasznosítják;
b) a 139-142. §-okban meghatározott termékértékesítésekhez,
szolgáltatásnyújtásokhoz használják, egyéb módon hasznosítják, feltéve, hogy az
ott meghatározottak szerint a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az
adófizetésre kötelezett.
(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül a belföldön nem letelepedett adóalany
belföldön beszerzett ingatlanra adó-visszatéríttetési jogot nem alapíthat.
(3) A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga a
naptári évben az (1) bekezdésben említett célra belföldön beszerzett, importált
terméket, illetőleg belföldön igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen
felszámított adóra [120. § a), c) és d) pontjai] terjed ki.
247. § A belföldön nem letelepedett adóalany,
valamint a 200. § (3) bekezdésben említett nem adóalany jogi személy (e fejezet
alkalmazásában a továbbiakban együtt: belföldön nem letelepedett adóalany)
adó-visszatéríttetési joga kiterjed a 203. § szerint megállapított előzetesen
felszámított adóra is.
248. § (1) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlására
egyebekben az előzetesen felszámított adó levonására vonatkozó rendelkezéseket
kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az adó-visszatéríttetési
jog
a) a belföldön beszerzett terméket terhelő előzetesen felszámított adó
esetében az adóval, illetőleg a kompenzációs felárral [203. §] növelt
ellenérték maradéktalan megtérítésének,
b) a belföldön igénybe vett szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó
esetében az adóval növelt ellenérték maradéktalan megtérítésének
(2) Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlása során a 131. § sem
alkalmazható.
249. § (1) A belföldön nem letelepedett adóalany
adó-visszatéríttetési jogot abban az esetben érvényesíthet, ha a naptári évre
vonatkozóan összesített előzetesen felszámított adó összege eléri vagy
meghaladja a 25 eurónak megfelelő pénzösszeget.
(2) A belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési jogát az
állami adóhatóság - jogszabályban kijelölt - illetékes szervénél, írásos
kérelem benyújtásával érvényesítheti.
(3) A naptári évre vonatkozó adó-visszatéríttetése iránti kérelmet a
naptári évet követő év január hónapjának 1. napjától kezdődően lehet benyújtani
úgy, hogy a kérelemnek legkésőbb ugyanezen év június hónapjának 30. napjáig az
állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása
esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.
(4) A (3) bekezdéstől eltérően, ha a naptári éven belül az előzetesen
felszámított adó (1) bekezdés szerint összesített összege az adott naptári
negyedévre vonatkozóan eléri vagy meghaladja a 200 eurónak megfelelő
pénzösszeget, a belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetése
iránti kérelmét a naptári éven belül is benyújthatja az állami adóhatóság
illetékes szervének. Ilyen esetben a kérelmet az adott naptári negyedévre
vonatkozóan úgy lehet benyújtani, hogy a kérelemnek legkésőbb az adott naptári
negyedévet követő hónap utolsó napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez
be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem
benyújtásának nincs helye.
250. § Az állami adóhatóság illetékes szerve az
adó-visszatéríttetése iránti kérelemben előterjesztett igényről első fokon
legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított 6 hónapon belül dönt.
251. § Az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához
fűződő, a belföldön nem letelepedett adóalanyt terhelő igazolási
kötelezettséget, az adó-visszatéríttetése iránti kérelem kötelező
adattartalmát, valamint az adó-visszatéríttetésével kapcsolatos egyéb, e
fejezetben nem szabályozott eljárási rendelkezéseket külön jogszabály határozza
meg.
ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
252. § (1) A 47. §-ban említett esetben az a
szolgáltatást nyújtó adóalany, aki (amely) az ott meghatározottakon kívül a Közösség
területén nem teljesít más olyan termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást,
termék Közösségen belüli beszerzését, amely után a Közösség bármely
tagállamának joga szerint adót kell fizetnie, a szolgáltatásnyújtás Közösség
területén történő megkezdését megelőzően kérelmezheti, hogy őt az állami
adóhatóság ilyen minőségében nyilvántartásba vegye.
(2) Az állami adóhatóság a kérelmet kizárólag abban az esetben utasíthatja
el, ha az adóalanyt a Közösség valamely más tagállamában már ilyen minőségében
nyilvántartásba vették, vagy erre irányuló kérelmét a Közösség valamely más
tagállamában már benyújtotta és annak elbírálása jogerősen még nem zárult le.
(3) Abban az esetben, ha az adóalanyt az állami adóhatóság ilyen
minőségében belföldön nyilvántartásba vette, az adóalany szolgáltatásnyújtására
a törvény rendelkezéseit az e fejezetben, valamint az Art.-ben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
253. § Az adóalany a belföldi nyilvántartásba
vételének időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására nem
jogosult, megilleti azonban annak a XVIII. fejezet rendelkezései szerinti
visszatéríttetése.
VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
254. § (1) Az adóalany ott telepedik le gazdasági
céllal, ahol gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van.
(2) Abban az esetben, ha e törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez
joghatást fűz, és az adóalanynak az (1) bekezdésben említett székhelye mellett
egy vagy több állandó telephelye is van, a joghatást a székhelynek vagy annak
az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet teljesítésével a
legközvetlenebbül érintett.
(3) A (2) bekezdést kell megfelelően alkalmazni az adóalany lakóhelyére
vagy szokásos tartózkodási helyére abban az esetben, ha nincs gazdasági célú
letelepedési helye.
255. § (1) Szokásos piaci ár az a teljes
pénzösszeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett az adott
termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással összehasonlítható körülmények
között a teljesítés helye szerinti államban és a teljesítés időpontjában a
beszerzőnek vagy az igénybevevőnek fizetnie kellene egy tőle független
értékesítőnek vagy nyújtónak.
(2) Összehasonlítható körülmények hiányában - az (1) bekezdéstől eltérően -
a szokásos piaci ár:
a) termék értékesítése esetében nem lehet alacsonyabb a termék vagy az ahhoz
hasonló termék beszerzési áránál, ilyen ár hiányában pedig a teljesítés
időpontjában megállapított előállítási értékénél;
b) szolgáltatás nyújtása esetében nem lehet alacsonyabb annál a pénzben
kifejezett összegnél, amely a nyújtónál a teljesítés érdekében kiadásként
felmerül.
256. § (1) Ahol e törvény euróban meghatározott
pénzösszeget említ, ott az annak megfelelő forintösszeg megállapításához a
Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi
szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján érvényes, az MNB által
közzétett hivatalos forint/euró devizaárfolyamot (252,19 forint/euró) kell
alkalmazni azzal, hogy az átváltás eredményeként kapott pénzösszeget - a
matematikai kerekítési szabályok alkalmazásával - 100 000 forintra, illetőleg
ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a 100 000 forintot,
1000 forintra kell kerekíteni.
(2) Az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a 99. § (1)
bekezdésének a) pontjában említett esetben a tárgy naptári év egészére
alkalmazandó forintösszeg megállapításához a tárgy naptári évet megelőző év
október hónapjának első munkanapján érvényes árfolyamot kell alkalmazni.
Egyes adókötelezettségek alóli mentesülés
257. § (1) Az adót önadózással megállapító, a (2)
bekezdésben meghatározott adófizetésre kötelezett, akinek (amelynek) az adott
adómegállapítási időszakban nincs olyan önadózással megállapítandó fizetendő
adója, amelyről ellenkező esetben az állami adóhatóságnak bevallást kell
tennie, és adólevonásra nem jogosult vagy adólevonásra jogosult ugyan, de
ugyanezen adómegállapítási időszakban adólevonási jogot nem gyakorol, mentesül
az adott adómegállapítási időszakra vonatkozóan az Art. szerinti bevallástételi
kötelezettség alól.
(2) A bevallástételi kötelezettség alól a következők mentesülnek:
a) az az adóalany, aki (amely) kizárólag a 85. § (1) bekezdése, 86. § (1)
bekezdése vagy 87. §-a szerint adómentes termékértékesítést,
szolgáltatásnyújtást végez;
b) az az adóalany, aki (amely) ilyen minőségében
ba) alanyi adómentességben részesül;
bb) mezőgazdasági tevékenységet folytatóként jár el.
258. § (1) A Közösség tagállamaiban az e
törvényben használt „adó” kifejezés jelentését a 9. számú melléklet tartalmazza.
(2) E törvény alkalmazásában az „adó” kifejezés harmadik állam esetében
olyan adót vagy adójellegű befizetést jelent, amely lényeges szabályozási
tartalmában alapvetően a következő elvek érvényesülésének tesz együttesen
eleget
b) a költségvetési bevétel valós realizálási helye szerint: végső fogyasztást
terhelő;
c) a termékek, szolgáltatások forgalmához való fizetési kötelezettség
kapcsolódása szerint: minden forgalmi szakaszra kiterjedő;
d) beszedésének módja szerint: adóhalmozódást kiküszöbölő.
(3) E törvény alkalmazásában az „adószám” kifejezés
a) a Magyar Köztársaság esetében a belföldön adófizetésre kötelezettként
nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló, az Art.-ben meghatározott
adószámot (közösségi adószámot), csoportazonosító számot jelenti;
b) a Közösség más tagállamai esetében a tagállamban az (1) bekezdés szerint
meghatározott adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett
egyedi azonosítására szolgáló olyan betűből és/vagy számból álló jelet jelenti,
amely a tagállam joga szerint tartalmában megfelel a Héa-irányelv 215.
cikkének;
c) harmadik állam esetében az adott államban a (2) bekezdésnek megfelelő adó
fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására
szolgáló jelet jelenti.
(4) E törvény alkalmazásában a „jövedéki termék” és a „jövedéki adó”
kifejezés
a) a Magyar Köztársaság esetében a Jöt. hatálya alá tartozó terméket és a Jöt.
alapján fizetett vagy fizetendő adót jelenti;
b) a Közösség más tagállamai esetében azt a terméket és azt az adót jelenti,
amely termékre és adóra a tagállamnak az a joga vonatkozik, amely tartalmában
megfelel a Jövedékiadó-irányelv rendelkezéseinek, figyelemmel az
energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének
átszervezéséről szóló 2003/96/EK tanácsi irányelv 3. cikkére is, kivéve a
földgázcsővezeték-hálózaton keresztül szállított gázt és a villamos energiát,
valamint az e termékek után - az előzőek szerint meghatározott - fizetett vagy
fizetendő adót.
259. § E törvény alkalmazásában
1. adóbiztosíték: az adó megfizetésének biztosítására szolgáló
összeg, amelyet a Vám tv.-nek a vámbiztosíték nyújtására vonatkozó
rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával nyújtanak, és amely összegében
a) a 95. § szerinti adómentesség esetében megfelel a termék vámjogi szabad
forgalomba bocsátására irányuló eljárásban megállapított adónak;
b) az adóraktározási eljárás során kiraktározandó/kiraktározott termék
esetében megfelel a termék szokásos piaci árának figyelembevételével
megállapított fizetendő adónak;
2. állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység
helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt
földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység - a
székhelyhez képest - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is
ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve a kereskedelmi képviseletet is abban
az esetben, ha a 46. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatások
igénybevételében a kereskedelmi képviselet a legközvetlenebbül érintett;
3. áruminta: a képviselt terméknek kisebb és jellemző része vagy
mennyisége, amelyet kizárólag a képviselt termék bemutatásának céljára adnak,
és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva más cél elérésére nem is
alkalmas;
4. bérbeadás, -vétel: a bérleti szerződésen alapuló jogviszony
mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az
ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti
vagy téríteni köteles a kötelezettnek;
5. elektronikus úton kibocsátott számla: a termék beszerzője,
szolgáltatás igénybevevője részére az adatok vagy - digitális tömörítés felhasználásával
- adatállományok elektronikus úton történő továbbítása, személyes rendelkezésre
bocsátása telefonvezetékes, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses
rendszeren keresztül, elektronikus adatfeldolgozás céljára;
6. ellenérték: bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés
mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést;
7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről
szóló törvényben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal
nem minősül beépített ingatlannak;
8. készpénz-helyettesítő fizetési eszköz: a hitelintézetekről és a
pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő
fizetési eszköz;
9. kis érték: a juttatott vagyoni előny értéke nem haladja meg az
5000 forintnak megfelelő pénzösszeget, amelyet a termék átengedéskori - adót is
tartalmazó - szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani;
10. külföldi utas: az a természetes személy, aki Közösség egyetlen
tagállamának sem állampolgára, és nem jogosult a Közösség egyetlen tagállamában
sem állandó tartózkodásra, továbbá az, aki a Közösség valamely tagállamának
állampolgára ugyan, de lakóhelye a Közösség területén kívül van;
11. lakóhely: tartós ottlakásra szolgáló hely, amellyel a természetes
személy személyes és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak (létérdekek
központja);
12. lakóingatlan: lakás céljára létesített és az
ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy
ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás
rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a
lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a
gazdasági épület;
13. nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól
független felek, akik (amelyek)
a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;
b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;
c) között az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy
felügyelőbizottsági tagja;
d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;
e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)-d) alpontokban
meghatározottak közeli hozzátartozója;
14. pénz: a névértéken elfogadott pénz;
15. pénzhelyettesítő eszköz: utalvány, egyéb fizetési megbízás vagy
ígérvény - ide nem értve a pénzt és a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt -,
ha azzal a kötelezett pénztartozást térít meg, feltéve, hogy annak jogosult
általi elfogadásával a jogosult eredeti pénzkövetelése a kötelezettel szemben
megszűnik;
16. pénzügyi eszköz: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei
szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló
törvényben meghatározott pénzügyi eszköz, kivéve azt a pénzügyi eszközt,
amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának
megszerzését is jelenti;
17. rádiós és televíziós műsorszolgáltatások: a nyilvánosság számára
vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetőleg televízió-műsornak a
műsorszolgáltató általi előállítása, elektronikus jelek formájában való
megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása vagy
továbbjuttatása;
18. sorozat jelleg: ha 2 naptári éven belül negyedik vagy további
építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új
ingatlant értékesítenek, valamint a rá következő 3 naptári éven belül további
építési telket (telekrészt) és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új
ingatlant értékesítenek azzal, hogy ha olyan építési telket (telekrészt)
és/vagy beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlant értékesítenek,
a) amely tulajdon kisajátításának tárgyát képezi, vagy
b) amelynek szerzése az értékesítőnél - az illetékekről szóló törvény alapján
- öröklési illeték tárgyát képezte,
az az előzőekben
említett darabszámba beleszámít ugyan, de önmagában nem minősül sorozat
jellegűnek;
19. székhely: a gazdasági tevékenység folytatásának az a helye, ahol
a központi ügyvezetés helye van;
20. szokásos tartózkodási hely: adott naptári évben az adott állam
területén a természetes személy tartózkodásának időtartama összességében - a
ki- és beutazás napját is egész naptári napnak számítva - eléri, vagy
meghaladja a 183 napot;
21. tárgyi eszköz: az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely
vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább 1 évet
meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását;
22. továbbértékesítési cél: a mástól szerzett termék saját használat
vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely
értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos
értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől;
23. telekommunikációs szolgáltatások: jel, írás, kép, hang vagy
bármely természetű egyéb értelmezhető információ továbbítása, kibocsátása és
vétele rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszeren keresztül,
ideértve az ezek továbbítására, kibocsátására és vételére szolgáló rendszerek
használatára vonatkozó jogok időleges vagy végleges átengedését, valamint a
globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását is;
24. termék fuvarozása: az is, ha az értékesített termék közlekedési
eszköz, és annak fuvarozása oly módon történik, hogy a fuvarozás megkezdésének
és befejezésének helye közötti távolságot a közlekedésben maga az értékesített
közlekedési eszköz teszi meg;
a) szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek
beépített erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy
teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés
teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt
el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6000 kilométert tett meg;
b) víziközlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek hosszúsága
meghaladja a 7,5 métert - kivéve: a nyílt tengeri forgalomban használt olyan
járművet, amelyet kereskedelmi személyszállításra, egyéb kereskedelmi, ipari és
halászati tevékenységre, valamint tengeri mentésre vagy segítségnyújtásra
használnak, továbbá a partmenti halászati tevékenységre használt járművet is -,
feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől
számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az általa hajózott órákból legfeljebb
100 órát hajózott;
c) légiközlekedési eszköz esetében azt a járművet jelenti, amelynek teljes
felszállási tömege meghaladja az 1550 kilogrammot - kivéve: azt a járművet,
amelyet kizárólag vagy túlnyomó részben nemzetközi légikereskedelmi forgalomban
részt vevő vállalkozás használ - feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az
első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, vagy az általa
repült órákból legfeljebb 40 órát repült;
a) belföldön a termék leendő beszerzőjének saját raktárába vagy általa bérelt
raktárba készletezésre fizikailag betárolt olyan terméket jelenti, amely a
tárolás tartama alatt a termék leendő értékesítőjének tulajdonosi rendelkezése
alatt áll, anélkül, hogy ez idő alatt a termék használatára, egyéb módon
történő hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást - bárki
jogosult lenne, továbbá a termékértékesítés teljesítésével egyúttal, amelyet a
termék leendő beszerzője kezdeményez, a termék fizikai kitárolása is
megtörténik;
b) a Közösség más tagállamában azt a jogintézményt jelenti, amely a tagállam
joga szerint a belföldről továbbított termékhez a lényeges szabályozási
tartalmat illetően ugyanolyan vagy ahhoz hasonló joghatásokat fűz, mint
amelyeket e törvény az a) alpont szerinti esetre rendel.
260. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter
felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg
a) egyes szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét a 49. §-ban foglalt
esetekben az ott meghatározott feltételek szerint;
b) az adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő, a közhasznú
tevékenységet folytató személyt, szervezetet [100. § (2) bekezdése] és a
belföldön nem letelepedett adóalanyt [251. §] terhelő igazolási
kötelezettségeket, az adó-visszatéríttetési kérelmek kötelező adattartalmát,
valamint az utólagos adó-visszatéríttetés eljárási szabályait;
c) a számla és a nyugta kiállításának módjára, ideértve a nyugtakibocsátási
kötelezettség kötelező gépi kiállítással történő megállapítását is, valamint a
számla és a nyugta adóigazgatási azonosítására vonatkozó szabályokat.
(2) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - a
külpolitikáért és a honvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben -
rendeletben állapítsa meg a 107. § szerinti adómentességhez, illetőleg
adó-visszatéríttetési jog gyakorlásához fűződő igazolási kötelezettséget, az
adó-visszatéríttetési kérelem kötelező adattartalmát, valamint az utólagos
adó-visszatéríttetés eljárási szabályait.
(3) Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy - az
informatikáért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg
az elektronikus úton kibocsátott számla és az abban foglalt adattartalom
sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosítására vonatkozó
szabályokat.
Hatályba léptető rendelkezések
261. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3)
bekezdésben meghatározott eltéréssel - 2008. január 1. napján lép hatályba,
rendelkezéseit - a (4)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel és a 269.
§-ban foglaltak figyelembevételével - ettől az időponttól kezdődően kell
alkalmazni.
(2) A 8. §, valamint az Art. - e törvénnyel megállapított - 22/A. §-a és
33. §-ának (9) bekezdése, továbbá az Art. - e törvénnyel módosított - 178.
§-ának 1. pontja e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy a
csoportos adóalanyiságot engedélyező, 2008. január 1. napját megelőzően
jogerőre emelkedett határozatok esetében a határozat jogerőre emelkedéséhez
fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1. napjától kell alkalmazni.
(3) A 20. § (5) bekezdésében, a 30. § (4) bekezdésében, a 80. § (2)
bekezdésének b) pontjában, a 88. § (1) bekezdésében, a 218. § (1)
bekezdésében, a 220. § (1) bekezdésében, a 224. § (1) bekezdésében, a 237. §
(1) bekezdésében és a 239. § (1) bekezdésében meghatározott választási jog
gyakorlására vonatkozó előzetes bejelentési kötelezettséggel összefüggő
rendelkezések e törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba azzal, hogy
azokat ettől az időponttól kezdődően lehet az állami adóhatóság felé
teljesíteni úgy, hogy az azokhoz fűződő jogkövetkezményeket 2008. január 1.
napjától kell alkalmazni, feltéve, hogy e törvény rendelkezéseiből más nem
következik.
(4) Ha a tulajdon kisajátítása egyúttal termék értékesítését is
eredményezi, e törvény rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni
először, amelyekben a tulajdon kisajátítására irányuló eljárás 2008. január 1.
napján vagy azt követően indul.
(5) Adóvisszaigénylési, illetőleg -visszatéríttetési ügyekben a 99. §-t,
100. §-t, 107. §-t és 108. §-t, valamint a XVIII. fejezet rendelkezéseit
azokban az esetekben kell alkalmazni először, amelyekben az adóvisszaigénylési,
illetőleg - visszatéríttetési jog 2008. január 1. napján vagy azt követően
keletkezik.
(6) Azokban az esetekben, amelyekben az adóalany a 2007. évet érintően a rá
vonatkozó utolsó bevallási időszakban az Áfa tv. [262. §] rendelkezései szerint
negatív előjelű elszámolandó adót állapít meg, és e törvény hatálybalépését
követően annak visszaigénylését kérelmezi az állami adóhatóságtól,
adó-visszaigénylési kérelmének benyújtására és annak elbírálására - az adóalany
előzetes bejelentése alapján - a 186. §-t kell alkalmazni.
(7) A 259. § 18. pontjában említett 2 naptári év első éve a 2008. év.
(8) A 156. §-t és 157. §-t először 2008. július 1. napjától kezdődően kell
alkalmazni azzal, hogy a 156. § (3) bekezdésében említett kérelmet legkésőbb
2008. március 31. napjáig kell a vámhatósághoz benyújtani.
262. § (1) E törvény hatálybalépésével
egyidejűleg:
a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a
továbbiakban: Áfa tv.),
b) az Áfa tv. módosításáról szóló 1993. évi LXX. törvény,
c) a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetéséről szóló 1994. évi LXV.
törvény 39. §-ának (5) bekezdése és 40. §-a,
d) a mezőgazdasági termelők adózási feltételeit meghatározó egyes törvények
módosításáról szóló 1997. évi XVII. törvény 7. §-ának (15) bekezdése,
e) az Áfa tv. módosításáról szóló 1998. évi LXIV. törvény,
f) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes
törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 200. §-a,
g) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes
törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 270. §-a,
h) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 305. §-a,
i) az egyes adótörvények módosításáról szóló 2003. évi XVIII. törvény 12.
§-ának (2) bekezdéséből „e törvénnyel megállapított 305. §-ának (12)
bekezdését, valamint” szövegrész és 13. § (2) bekezdése,
j) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 211-213. §-ai,
k) az Áfa tv. módosításáról szóló 2004. évi IX. törvény 67-71. §-ai,
l) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 303. §-a és 304. §-a,
m) az adókról és járulékokról szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi
XXVI. törvény 57-59. §-ai és 62. §-a,
n) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXII.
törvény 45. §-a,
o) az Áfa tv. módosításáról szóló 2005. évi XCVII. törvény,
p) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló
törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény 182. §-a,
q) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI.
törvény 228-230. §-ai,
r) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI.
törvény 132. §-a, 196-199. §-ai és 217. §-a,
s) az Áfa tv. módosításáról szóló 2007. évi LXII. törvény
hatályukat vesztik
azzal, hogy rendelkezéseit - a (4) és (5) bekezdésben meghatározott
eltérésekkel és a 269. §-ban foglaltak figyelembevételével - azokban az
esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti adófizetési
kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31. napjáig
bezárólag keletkezett.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a) a kiskereskedelmi, a vendéglátó-ipari és fogyasztási szolgáltató
tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról
(értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény 15. §-ának
(4) bekezdése,
b) a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló
1991. évi XLIX. törvény 56. §-ának (4) bekezdéséből az „- és általános
forgalmi adó” szövegrész,
c) a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény
56. §-ának (4) bekezdése,
d) a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV.
törvény 30. §-ának (2) bekezdéséből az „- és általános forgalmi adó” szövegrész,
e) az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló
1996. évi LXV. törvény 9. §-ának (1) bekezdéséből a „, valamint az általános
forgalmi adó” szövegrész,
f) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló
1998. évi XCI. törvény 14. §-ának (2) bekezdéséből az „általános
forgalmi adó- és” szövegrész,
g) a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII.
törvény 88. § (1) bekezdésének harmadik mondatából „az általános
forgalmi adó és” szövegrész, valamint (2) bekezdésének második mondatából „az általános
forgalmi adó és” szövegrész
hatályukat vesztik
azzal, hogy rendelkezéseit - a 269. §-ban foglaltak figyelembevételével -
azokban az esetekben még alkalmazni kell, amelyekben az Áfa tv. szerinti
adófizetési kötelezettség, illetőleg adólevonási jogosultság 2007. december 31.
napjáig bezárólag keletkezett.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg továbbá:
a) az Art. 20/B. §-a, 22. § (1) bekezdésének f) és g) pontja,
79. §-ának (2) bekezdése, 178. §-ának 32. pontja, valamint az 1. számú
melléklet I/B/3. pontjának ah) alpontja,
b) az Art. 22. § (7) bekezdésében az „, illetve ha az import adójogi megbízott
e minősége bejelentésekor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a bejelentkezés
alapján az import adójogi megbízott részére” szövegrész, a 31. § (1)
bekezdésében az „ideértve az import adójogi megbízottnak az importáló helyett,
de saját nevében teljesített adókötelezettségét, de” szövegrész, az 1. számú
melléklet I/B/3. pontja d) alpontjában az „- ideértve azt az esetet is,
amikor az import adójogi megbízott az importáló helyett, de a saját nevében
tesz bevallást az importáló által teljesített termékértékesítésről -”
szövegrész,
c) az Eva. 2. § (5) bekezdésének d) pontja, 5. § (2) bekezdésének b)
pontja, 14. §-a, 15. §-ának a címe, valamint a 15. §-a,
d) az Eva. Melléklete I/1. pontjának első mondatában a „, és amelyen minden,
az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is
fel van tüntetve” szövegrész,
e) a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 85. §-ának (12) bekezdése
(4) Az Áfa tv. 7. § (3) bekezdésének e) pontját és 9. § (3)
bekezdésének a) pontját e törvény hatálybalépését követően is alkalmazni
kell abban az esetben, ha a terméknek más tulajdonába történő ellenérték
nélküli átadása, illetőleg ha a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő
nyújtása érdekében igazoltan szükséges termék beszerzése, szolgáltatás
igénybevétele e törvény kihirdetése napját megelőzően történt.
(5) Az Áfa tv. 46. §-ának (3)-(6) bekezdései alapján a tárgyév július 1.
napjától a tárgyévet követő év június 30. napjáig terjedő időszakra kiadott
engedély az engedélyest e törvény hatálybalépésének napjától a 2008. június 30.
napjáig terjedő időszakra továbbra is jogosítja - az Áfa tv.-ben meghatározott
feltételekkel és módon - a termék importja után fizetendő adó önadózással
történő rendezésére.
(2) Az Art. 22. § (1) bekezdés a) pontjában a „tárgyi adómentes
értékesítést” szövegrész helyébe a „közérdekű vagy egyéb speciális jellegére
tekintettel adómentes tevékenységet”, az Art. 22. § (1) bekezdés b) pontjában
a „tárgyi adómentesség helyett az adókötelezettség teljesítését” szövegrész
helyett a „egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenység esetén
az adókötelessé tételt” szövegrész, a 22. § (1) bekezdés e) pontjában és
22. § (5) bekezdésében „az általános forgalmi adóról szóló törvény 15. § (5)
bekezdése és 15/A. §-a” szövegrész helyébe „az általános forgalmi adóról szóló
törvény 37. §, 40-41. §-ai és 43-46. §-ai” szövegrész; az Art. 22. § (12)
bekezdésében „az általános forgalmi adóról szóló törvény 14/A. § (4) bekezdése”
szövegrész helyébe „az általános forgalmi adóról szóló törvény 30. § (4)
bekezdése” szövegrész; az Art. 22. § (13) bekezdésében „az általános forgalmi
adóról szóló törvény 14/A. §-a” szövegrész helyébe „az általános forgalmi
adóról szóló törvény 29-30. §-ai” szövegrész, az Art. 79. § (1) bekezdés g) pontjában
és a 125. § (1) bekezdés b) pontjában a „, kizárólag tárgyi adómentes
tevékenységet végző adóalany,” szövegrész helyébe a „, kizárólag közérdekű vagy
egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalany,”
szövegrész lép.
(2) Az Eva. 3. § (1) bekezdésének d) pontjában a „számla,
egyszerűsített számla” szövegrész helyébe a „bizonylat” szövegrész, a „számlát,
egyszerűsített számlát” szövegrész helyébe a „bizonylatot” szövegrész, az Eva.
8. § (7) bekezdésében a „számla, egyszerűsített számla” szövegrész helyébe a
„bizonylat” szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének felvezető szövegében az
„általános
forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó
szabályai szerint” szövegrész helyébe az „általános forgalmi adóról szóló
törvény 17. § (2) bekezdése szerint” szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének
a) pontjában a „bevételszerző tevékenységből” szövegrész helyébe a
„vállalkozásból” szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének b) pontjában
az „az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből” szövegrész
helyébe az „a vállalkozásból” szövegrész, az Eva. 16. § (1) bekezdésének c) pontjában
az „az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az előzetesen felszámított
adó megosztására vonatkozó
előírásai szerint” szövegrész helyébe az „az általános forgalmi adóról szóló
törvény 136. §-a szerint” szövegrész, az Eva. 16. § (3) bekezdésében az „a
külön jogszabály” szövegrész helyébe az „az általános forgalmi adóról szóló
törvény” szövegrész, az Eva. 17. § (1) bekezdésében a „számla, egyszerűsített
számla” szövegrész helyébe a „bizonylat” szövegrész, az Eva. Melléklete I/1.
pontjának második mondatában a „számla, egyszerűsített számla és nyugta” szövegrész
helyébe a „bizonylat” szövegrész, az Eva. Melléklete II/1. pontjában az „az
általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számlát,
egyszerűsített számlát és nyugtát” szövegrész helyébe az „az általános forgalmi
adóról szóló törvény X. fejezetében meghatározott bizonylatot” szövegrész lép.
267. § Ahol más jogszabály az Áfa tv.-t említi,
azon e törvény hatálybalépésétől kezdődően - ha e törvény másként nem
rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell érteni.
268. § Ez a törvény - az Art.-vel együtt - a
következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 72/230/EGK második irányelve (1972. június 12.) a nemzetközi
utazás során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi,
rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések
összehangolásáról;
b) a Tanács 78/1032/EGK harmadik irányelve (1978. június 12.) a nemzetközi
utazás során alkalmazandó forgalmi és jövedéki adóra vonatkozó törvényi,
rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések
összehangolásáról;